Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Az 56-ik honv.-zászlóaljról

253' hogy a segítségre küldött önkéntes csapat sortüzét érezhették volna, a part mellé helyezkedett honvédek utravalója mellett gyors vágtatással hátat fordítottak. Szabadságharezunk története számára a hü bajtársak feljegyezhetik, hogy az 56-ik honvédzászlóalj lobogójának megmentése körül szerzett legszebb ka' nai érdem az igen tevékeny és önfeláldozással küzdő sormási Szekeres József hadnagy és az elszánt zászlótartó őrmester nevéhez van fűződve. Horváth zászlótartó őrmester személyazonosságát illetve közölhetjük, hogy a magas termetű, barna arczu, erőteljes honvéd, ki a Kisfaludy Mór őrnagy által reá bízott ereklyét hősies önfeláldozással, e sorok írója közelében, az utolsó pillanatban mentette meg, Sümegről mint borbély legény lépett a zászlóaljba. Midőn a megroncsolt zászlóalj kétszáznyolczvan ember veszteséggel alkonyat után az aszódi táborhelyre megérkezett, a honvéd és tüzér bajtársak tömegesen nyilvánították elismerő részvétüket. Asbóth hadtestparancsnok pedig részben köszönő, részben dicsérő beszéddel üdvözölte az arczvonalba felállított, megritkult zászlóaljat; megigérve, hogy a hősileg védett zászlót érdemjellel fogja feldisziteni. Szerette volna a zászlóalj legviiézebb honvédéit is kitüntetésben részesíteni ; de ennek, mint mondá: „nincs értelme, miután az egész zászlóalj az utolsó emberig hősileg viselte magát." A zászlókitüntetés azonban elmaradt, mert Asbóth tábornokot a következő junius 20-iki peredi csata napján (lörgei a 2-ik hadtest parancsnokságától felmentette." Jun. 20-án volt a peredi csata. E napon Pirovics Károly parancsnoksága alatt Királyréven harczolt a zászlóalj. De most már csak (512-en voltak. Királyrév fontos pont volt. Theissing osztr. vezérőrnagy csapatai ellen védték a falut. A templom körül foglaltak állást reggel 10 órától d. u. 2 óráig. Egy gránátos zászlóalj nyomult be észak felöl a faluba. A templom mellett félszázad zalai sortűz fogadta őket. A vezető gránátos törzstiszt lebukott lováról, a többi kiszaladt a faluból vagy a liázak közé vette magát. Matics Péter nevü tizedes odafutott az elterült törzstiszthez, fölvette kardját, rátűzte a kalpagját} s magasra emelve: „mienk a dicsőség" kiabálása közben a templom oldalához futott vissza. Jókor. Az osztrák tüzérek utána rögtön valóságos kartácszáport árasz-