Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.

237 völgyben fekszik) vizsgáltuk a leendő küzdelem helyét. A német légiót beküldtem egyenesen a fő-utczába, a huszársággal a várost körülzárattam, magam Szabó Samu századjával az ágyuk fedezetére maradtam. — Agyúink behatoltak a főutczába. Az ellenség é^zrevevén megtámadtatását — a sietségben csak fegyvert és töltényt véve magához — futottak ki az állásaikból : eg}'-egy házban 30—40 legény volt. A városból kiszorították az ellent, ki is a közelben elhúzódó szőlőhegyre menekült. Schlick tábornok fejére bizonyos dij volt kitűzve ; de mert lakása az ellenkező oldalon volt, volt ideje személyét biztonságba helyezni. A város végén egy kőfallal kerített templom állott; itt Schlicknek több zászlóalj őrsége táborozott számos ágyúval általunk észrevétlen. Mikor a mieink ott közelükbe értek, ágyuk fedezete alatt reánk támadtak. Szabó Samu a bizonyság rá, hogy több legényen keresztül fúródott a rakéta. Egy ideig igy is tartottuk magunkat, de látva, hogy mind a lovasság, mind a gyalogság körül akar minket keríteni : hátrálni kénytelenittettünk. Visszamentünk Sirokra. Innen Kápolna (1849. febr. 27.) alá, hol délután egy órakor kezdődött az elkeseredett harcz. Mi egészen a centrumban voltunk. Kápolnát elhagyva, Gyöngyös felé foglaltunk állást. Mi sikon állottunk. Itt láttuk, amint a dragonyosokkal összecsaptak a mieink. Ezeket szétverve, a hulánusokkal csaptak össze, kik közül temérdeket lekaszaboltak. Mi megtartva állásunkat, este felé huzódtunk szép csendben Kápolna felé, hol engem elrendeltek a falun és folyón tuli majorba Dembinszky és táborkara őrizetére. Másnap, csatlakozva zászlóaljamhoz, Marossy alezredes mint dandárnokunk vezénylett s támadott zászlóaljunk, az ellenségtől 4 ágyút elvett mindenestől. — A fönt emiitett majort rohammal bevettük s örizetét a vasmeg3'ei 44-ik zászlóaljra bíztuk. De ezektől az ellenség a majort elfoglalta. Ismét mi küldettünk az ellenség kiverésére ; azonban már késő volt, erős állást foglalt: nem tudtuk kiverni. Ez alkalommal zászlóaljunk sok embert vesztett, annyira, hogy az én századomból több mint 4Q elveszett. Ezután jött á mezőkövesdi csata; itt ismét az egész hadtestnek, mely Tiszafüred felé húzódott, védbástyái lettünk, hol is tovább 4 óránál folytonos lövöldözésnek voltunk kitéve. Ekkor is számosan elestek közülünk, de azért helyünket