Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.

234 Még 1888. november 28-án, kérésemre Kerkapoly Tivadar ur (akkor felsőőrsi postamester) a 47-ik zászlóaljban százados, megirta röviden, a saját szereplésével kapcsolatban e zászlóalj történetét. Igaz, hogy hiányosan. De könyvem első kiadásában anyagi okokból nem jelenhetett meg az ő dolgozata; most azonban leközlöm szórói-szóra. Itt következik : „En az 1848-iki országgyűlésre Tolnay Károly Zalamegye követe mellé, mint „országgyűlési irnok és juratus" küldettem föl. A Bécsben kiütött forradalom hallatára azonnal harmadmagammal — megelőzve Kossuth és Batthyány följövetelüket — fölrándultam Bécsbe s ott a Huszár-családnál levő Papp Gábor nevelőt (jó barátomat) kerestem föl. (Jelenleg -— 1888ban — a dunántuli ref. egyházkerület püspöke Komáromban.) 0 minket a magyar gyalogság cs huszárság közé vezetett, kik a „Prater"-en lágeroztak ; ott kértük őket, hogy a bécsiek irányában előzékenyek legyenek, mert azok a mi szabadságunkat is óhajtják s közvetve előmozdítják. Bevárva Kossuthot, a küldöttséggel tértünk vissza Pozsonyba. A hajóról való kiszállásunkkor nyújtá át Tolnay követünk apám gyászos halálesetét tartalmazó levelet, minek folytán én Pozsonyt másnap odahagytam. Hazajöttem. Kevés idő múlva Kerkapoly Sándor mint lendvai Eszterházy herczeg ügyvédjénél — bátyámnál — irnokoskodtam, hol is nemsokára az itteni kerületbeli nemzetőrséghez, mint főhadnagy beosztattam. E nemzetőrség feloszlatása után az akkor alakult megj^ei első önkéntes zászlóaljhoz a megye hatósága által főhadnagyi czimmel kineveztettem. Gyika Jenő volt az őrnagyunk-, Inke}?Kázmér a századosom. Ez önkéntes zászlóaljjal két csatában vettem részt; az első a kanizsai, második a letenyei. Az első kevéssé volt vészes és küzdelmes ; de Letenyénél — Perczel Mór tábornoktól vezéreltetve — próbára tétetett bátorságunk és kitartásunk. Itt homlokegyenest az ellenséggel a Murához közel állottunk s az ellenség ágyúi által boszantattunk ; mert ha kárt tett is bennünk, legénységünk minden egyes ránk lőtt golyóra hangosan kiáltotta: éljen a magyar, éljen a szabadság! Látva a túlparton levő ellen visszahúzódását, Perczel azonnal hidat veretett; s midőn a liid készen volt, Perczel tábornok felszólitott bennünket: kik vállalkoznánk az ellensé-