Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A német beült a vármegyébe

212 sára szükségesnek látandó eszközöket felhasználni s azért a fö- és alszolgabirákat oda ntasitani, miszerint a béke és rend fentartására vidékjeikben felügyeljenek. Ami pedig a rendeletben érintett Noszlopy és premontrei szerzetbeli keszthelyi kolostorból eltávozott papoknak fölkerestetését illeti, már az érintett premontrei szerzetbeli egyének köztudomás szerint katonai hatalom által elfogatva lévén, főés alszolgabiróknak kötelességükké tétetik, hogy Noszlopyt fölkerestetvén, megfogatása esetére a legközelebbi katonai hatóságnak átadassék. A rendelet többi pontjait illetőleg: 1. A nép lefegyverzésére nézve — minthogy báró Burits János tábornok ur rendelete és engedelmével nemcsak a tisztviselők fegyverei és diszkardjaik, hanem a személy- és vagyonbátorság tekintetéből több magánosoknál és különösen pedig vadászoknál és erdőkerülőknél, mégis minden megyei szolgánál, és általában a közbátorság felügj'eletére alkalmazott egyéneknél meghagyattak, és ezen rendeletnek további fennmaradását nemcsak azon tekintetből, hogy a megyei tisztviselők éjjel és erdős helyeken utazni kénytelenittetnek, hanem általában a vagyon- és személybeli bátorság felette igényelné ; azért e tárgyra vonatkozó és föntisztelt b. Burits tábornok ur által kiadott rendelet közlése mellett tisztelt ezredes ur megkéretni rendeltetik, hogy ezen rendeletet továbbra is a maga épségében meghagyni és a lefegyverzést ezen módositással megrendelni méltóztassék. A 2. és 3. pont alatti rendelet változatlanul elfogadtatott A 4. pont is, csak hosszabb időt — 15 napot — kér a megye. Az 5. pontra, t. i. a Kossuth-bankjegyek megsemmisítésére is hosszabb időt kér. A 6. pontot oda módositani kéri, miként annak súlya alá csak az illető kormány vagy hatóságok által megnevezett és kihirdetett egyének esendők lesznek, nehogy békés utazók és ismeretlen magánosok útjaikban akadályoztassanak. A 7. pont is elfogadtatik és alispán utasittatik, hogy a törvényszékeket működésre hivja fel. E pontokra, illetve végzésre Knezevits felelt és pedig németül ; magyarra forditva igy hangzik : „A folyó hó 7-ikéről tett átirására a megyének válaszul