Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1849. Az év első fele
202 bocsájtott ki „Nemes Szala -Vármegyé"-hez, amely igy liangzik : „A es. kir. Styriai hadseregének elö öresapatjával előre nyomultam a Vármegyébe, hogy a rend, jogosság, béke és biztosság ismét visszasz„reztessék mindazok számára, kik a királyi párthoz szitnak ; mondom ismét, mert meggyőződve vagyok, hogy nevem még ősmérve a Vármegyében, s főnáll még a-on emlékezet, mely szerint csendszerető lakósoknak már egyszer oltalmat és békét nyujtám. Elrendezéseim a Vármegye lakosainak viseletétől függeni fognak. Mindenek előtt parancsolom, hogy a lázadók kormányának akármi igazgatósága tüstént föloszoljék; az ellenszegülő minden vagyonától megfosztatni és a katonai Ítélet alá esni fog. A népfölkelés haladék nélkül föloszoltassék és a földmivelő s egyéb munkás nép dolgai ellátására haza bocsátassék. Hadseregemhez egy följogosított Vármegyei tisztviselő küldessék; az élelmezés — mely előbb quietáltatni aztán megfizettetni fog — rendes viselésére. Ahol hadi osztályaim, parancsolatjaim elleni cselekvésre találnának, a felelősség terhe, a legszigorúbb büntetés, és ezreknek átka csak azokra nehezkedni fog, kik a haza végvesztére, egy gj^alázatos szándoku pártnak eszközül szolgálnak. Ismerve van a nép előtt mily fegyelmet katonáim tanusitának, mikor a lefolyt 1848. évi deczember havában ott a Vármegye-Szék városában Szala-Egerszegen voltak ; s mind ezen kimélö bánás móddal, most is Mura vizén átmenete s Kanizsa felé előnyomulásakor, a nép iránt lettek vólna, ha elcsábított vakmerők fegyveres kézzel ellent nem állanak. Azért is mind a szerencsétlenség és baj, melly a helységeket érte, csak a lázadók ezen nyomorult kolomposaira a felelősség súlyával esik." 1) Lám, ti „kolomposok" ! Akik a nép vezetői valátok, megkaptátok Buritstól a kitüntetést. És ép ez a czim válik becsületetekre, mert ellenség adta. Csak még azt szeretném tuclni : hol álltak ellen ez útjában Burits hadseregének? mert erről semmi adatom nincs. Julius 16-tól fogva állandóan vonult az osztrák katonaság Letenye felől Kanizsára hol Kulmer, hol Gorizutti, hol Bátorfi : Adatok Zalarn. tört., IV. k., 108. 1
