Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Deczemberi napok
167 des lakainkban önérzettel mondhassuk el : szent hazánk ! megfizettük, a mivel csak tartozánk !" Kelt Cyörött, l<S48-ik évi deczember 22-én. Csány László s. k. fökormány bíztok) I Elgondolhatjuk mily izgalmat keltett ez a szózat a megyében s az országban akkor éppen, a karácsonyi szent ünnepekben, midőn még most is mikor olvassuk : a sziv hevesebben taszigálja a mellett, a vér lánggá válik ereinkben, csontjainkban reszket a velő, az égnek mered minden hajunk szála, s majdhogy el nem kiáltjuk önkénytelenül magunkat az olvasása végén: hol van hát az az ellenség?! Megyek én is ! — — — Kossuth Lajos is felszólitá a megyét mozgó nemzetőrség, u. n. guerilla-csapatok, önkéntesekből álló vadász-csapatok szervezésére, az ellenség nyugtalanitására, üldözésére, csipkedésére s adják azokat a zalai kormánybiztosnak: Csertán Sándornak rendelkezése alá. Csány is kérte a megyét, hogy e tekintetben legyen segitségére Csertánnak. 2) Ilyen mozgó csapatok négy hónapra voltak kötelesek vállalkozni. Zalában ilyen már volt is : a Kovács Vendel várnagy kormányzása alatt levő vadászcsapat. Alig vonult ki a megyéből a magyar hadsereg, azonnal jött a horvátokkal vegyes császári hadtest, s beütvén a megyébe, n} Tomban Perczel után siettek, útközben semmit nem kiméivé, raboltak és pusztítottak. A megye nyugoti részén vonultak keresztül, éppen azon az uton, melyen Perczel és hadserege ment Körmend felé. Deczember hó 25-én — éppen karácsony napján — már Zalalövőn és Körmenden volt az ellenség. Itt kissé megpihent Nugent tábornagy hadteste. Nagy lett a megyében a riadalom az ellenség beütésének és garázdálkodásának liirére, annál is inkább, mert rendes hadseregünk kivonatott a megyéből s igy a megye kormányzások vez -to „állandó bizottmány" magára lett hagyatva. Nagykanizsa vidékén ezalatt gyülekezett vagy 5 ezer főnyi nemzetőrség és népfelkeh». a melyek fenyegették a horvát határt. Az ünnepek alatt jött a hir. hogy Körmendről Zalaegerl) K kiáltvány r/.imo : „Szóiat a néphez." Zalamegye levéltárában levő példámról másolva. *) Decz. 24. m. jk.. 2705. sz.