Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Novemberi napok

151 hadsereget és megyét; a stájer hadsereg Fölöstömnél gyűlt össze, s a magyar hadsereg két oldalról van kitéve veszedelemnek, azért a már előbb is kért két zászlóalj fegyveres erő rögtöni leküldését sürgeti.

1) Gaál Miklós a Dobriban őrködő hadosztály parancsnoka meg 3 fahid épitését kéri, egyet MuraSzerdahelynél, egyet Letenyénél és egyet Kottorinál.

2) Ezek mind föbajok, melyeken segíteni kell. De ehhez járult még sok megyei és privát ügy elintézése is. Igy a szentgyörgyvölgyi és bellatinczi nemzetőrök megtagadták a gyakorlatra menést.

3) Gyika Jenő nemzetöri őrnagy pedig azon panaszszal járult a megyei bizottmány elé, hogy nemzetőrségének honvédsereggé alakitása folytán nem ő, hanem más neveztetett ki őrnagyává; pedig erre neki érdemei vannak, mert Perczellel a kauizsai, letenyei és friedaui győzelemnél a zalfti önkéntes zászlóaljat vezényelte; kéri tehát a bizottmányt lépjen közbe, hogy a honvédekhez (saját seregéhez) honvédőrnagynak is neveztessék ki. Habár ez privát ügy, de ilyen időben némely ember ambitióját is ki kell elégiteni, s ez okból a bizottmány megígérte Gyikának a közbenjárást.

4) ^I'g egy-egy csapat nemzetőr megtagadja az engedelme séget s némelyek csak kényszerből mennek ellenség elé, addig akadnak egyesek, akik önként odahagyják családjukat, hivatalukat. Ilyen derék hazafi Mezriczky Sándor megyei esküdt, aki lemondott állásáról és honvéddé lett; ilyen Ágoston Mihály negyedéves theologus, aki leveti a reverendát s a ezingulus helyett kardot köt derekára, és akinek apja kérve kéri a bizottmányt, hogy ajánlja fiát Perezel figyelmébe s végy«

1 öt a seregbe.

5) Amig tehát egyes gyáva anyámasszonykatona megszökik a nemzetőröktől, ami ez időtájt napirenden van, addig Mezriczky Sándor és Ágoston Mihály példája igazán jól hat reánk; a halálmegvetés, a bennök lánggal égő, igaz és önzetlen honszerelem csodálatba ejti az embert. Csak 1848 -40 teremhetett ilyen nagyságokat. Borulj le az ilyen félistenek előtt te a jelenben élő, érdekhajhászó, elpuhult és elfajult ivadék, aki nem tudod felfogni ez eszme nagyságát : a haza függetlensége ! 'FNÖv. 21. jk. 2111 sz -) II. o. 242«. 3) Nov. 21. m jk. 2455. sz. «I U.o 2426. sz. 5) U. o. 2465. sz.