Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Októberi napok

György (később kir. főügyész), másikon én. bizonyos Tekéssy nevű huszár-őrmesterrel, támadtuk meg a házakból és csűrök­ből ránk lövöldöző ellenséget annyira, hogy kivertük őket a házakból. A község végén egy körülbelül (íOO főből álló csa­patra bukkantunk, kik amint lötávolba értünk, elkeztek lövöl­dözni s 7 vagy S „pinten feier"-t reánk eregetni: mi ennek ellenébe is csatárlái/í, ízban mentünk közelebb. Látva, hogy csa­patomban golyóik nem találnak, társaimat buzditottam, amig azt láttuk, hogy a zászló meghajlik. Ekkor egy öreg kapitány fehér zsebkendőt kötve kardjára — küldetett hozzánk s kardját átnyujtá. Mi természetesen, a lefegyverzést megkezdtük. Krre érkezett meg hozzánk fél század Sándor-huszár, kiknek a foglyokat átadtuk." A „Történeti Lapok" 18 (J2. márcz. 10-iki számában Székely Károly 48 -49-be.li huszárőrmester, ekkor bethleni lakós, érde­kes epizéidot' ir le a muraközi csatározásokból. Közleményének idevonatkozó része igy szór: ..Jól emlékszem még arra is, hogy a Mura és Dráva vize közé befészkelt horvátokat* hogyan üztük ki onnan, ezután liogy mentünk át a Mura vizén hajókból összeállitott hidon. Tovább;! a vizén átkelésünk után tisztjeink haditanács tartására összegyülekeztek, hozzájuk közeledett velem egy szakaszban ! evő Molnár András nevii vén huszár részeg ólla­au - mondá a tiszteknek, hogy ne töltsük az időt hiába, .... -m üzzük tovább elleneinket: ekkor egy tiszt előveszi pisz­dy;ii s Molnárra lőtt. de nem talált; ez sem volt rest, ha^on­h dag járt el, de ő sem talált. 1 '/után Molnár megsarkantyúzván lovát, egy zászlóalj g> alog>.ág '.dott elnyargalt, kik öt mivel császári mundurban s/.olgált ;nk ellenségnek vélték, sortüzet adtak rá, de bizony eg\ u""lyé. találta. A halál torkából itt kiszabadulván, alig •")') (')<) lépésnyire jöttek vele szembe valami nyomorult, beteges, sánta honvédek, ezek is ötet ellenségnek vélvén, — M"! . . pedig mitől sem tartott. — lováról leszúrták. Eg}* pa­rasztház előtt llodosánbac szalmára fektetve ordított, kérte legjobb barátját: liédey nevű közvitézt, hogy löjje öt főbe. Orvos által constatálva, életéhez nem volt remény, s barátja főbe lőtte, ennek is szemtanuja voltam. Krdekes még a kottori-domborui és a letenyei nyert csaták­1 d I' zelnek a kormányhoz küldött hadi jelentése is, igy szól '>

Next

/
Thumbnails
Contents