Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Októberi napok

114 nemzetőreivel, s a városház előtt megállította, többnj'ire dárdával és alabárddal fölszerelt seregét. Ilogy pedig magát tájékozhassa, fölment a városház padlására, honnan a zsidótemető mellett folyt lövöldözést jól lehetett látni, s csak azután rendelkezett. így aztán mire tájékozta magát, s nemzetőreivel tenni is akart, már nem igen sok tenni való akadt, mert a kanizsaiak és az önkéntesek a java munkát elvégezték. A magyaroknak egy lovasuk volt: ágy ujuk semmi. A kórházban levő huszárok egyike a verekedés liirére kijött, s lovat kapott. Ez teljesítette a hirliordó tisztet. A dárdás, emberek jobban szerették a puskát," mint a dárdát. Eszébe jutott valameljúknek: jó lesz a kórházból a betegek puskáit elhozni, azoknak úgysem kell. Amit gondolt, azt rögtön többen meg is tették. Vegyesen feküdtek a magyar és horvát betegek. Amint a belépőket észrevették, a horvátok megrémültek, s egy két könnyebb beteg ijedtében az ablakon kiugrott. Félelmök alaptalan volt. Kanizsán a betegeket soha, de sohasem bántották ! < Uy ligyelemmel ápolták, mint a maguukéit. A kórházban nenr az ellenséget, hanem a szenvedő embert látták. A lezajlott viharos napok után még a íogtyoknak is jó dolguk volt. A városházánál 4—5 is tartózkodott. Fát vágtak, fűrészeltek, fűtöttek, ennyiből állott dolguk. Szabadon jártak keltek, senkise őrizte őket, csak este mentek a börtönbe aludni. Meg volt a rendes élelmezésük. Karácsonkor megvendégelték, hogv ezeknek is legyen karácsonuk, mondták a városháznál lakók, s pecsenyével, kalácscsal stb. jól tartották. Tóth Lajos városi főjegyző egyik tiatal foglyot magához vette házi szolgának, ki mindaddig luven szolgált, míg az ellenség Kanizsára nem jött. Hogy az izgalmak hevében volt olyan is, aki golyót kapott, azt nem lehet csodálni! Még friss emlékezetben voltaic a károk, melyeket okoztak. De a háborús világ különben sem a szelíd érzelmek ápolója. A békés természetű embert is megvadítja és számtalanszor kegyetlenné teszi. S. K. fiatal emberről is szóbeszéd járta, hogy hat horvátot maga lefegyverzett a verekedés napján, s aztán valamennyit saját fegyverökkel agyonlőtte. Mi volt ebből igaz? Nem tudom. De mikor január elején a magyarok elvonultak, az illető fiatal ember sem maradt