Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Kővágó-Eörs és környéke. Czuppon Sándortól

90 Hegyesd, Szigliget, Csobáncz várainak falait Felső-Eörsről a 15-dik század elejével ide jött kőfaragók itt faragták s kezdték nevezni a kőfaragó helyet „Kővágó-Eörsnek" s tehették ezt anynyival inkább, mert az egyház ládájában ma is őrzött régi okmányok alapján a vidékről menekült és itt otthont lelt protestánsok a régi Boldogasszony-Eörstől keletre kezdtek házakat épiteni, itt hol a mai község felépülve áll, — csak nyugoti kisebb fele lévén maradványa a réginek, — nevezték ezt ez alapon, a mai néven ismert Kővágó-Eörsnek. Kővágó-Eörsöt keletről nyugotnak a környező hegylábakba épitve hét kisebb község övedzi : Köveskál, Szent-Békái, Mindszentkál, Kisfalud, Kékkút, Salföld, Kis-Örs s ezek közt vonul el a rétjeiben gazdag „Káli"-völgy, ős időknek „Kis-balatonja", melyet a monda szerint, de látszólag a valóságnak is megfelelőleg KisOrsnél az ábrahámi meredek, buja hegyek között Probus római császár csapolt le s folyatta le vizét a Balatonba, ugy hogy ma csak a szárcsák és vad réczék tanyája, az úgynevezett „Kornyi"tó terül el Kővágó-Eörs és Köveskál között. E tavon a két község határt nem ismerve, nemcsak hosszú időn át kellemetlenkedett egymással, hanem czivódásaiknak emberhalál is lett áldozata, mígnem megyénk nagy szülöttje, a haza bölcse, Deák Ferencz jeleltetett az ellenségeskedő két községnek a Kornyitón s Káli völgyön át határt, mit azóta úgy egyik, mint másik község lakossága sérthetetlen tiszteletben tart. Menjünk délig Kővágó-Eörs községtől, el a Balaton kies partjára, ős római templomrom köti le figyelmünket, — nyugotra a hires Paulinus barátok templomának romja elég érdeklődéssel vonz magához minket ; Kővágó-Eörs — Köveskál között éjszak keleten a hires Sóstói Bálint palotájának rommaradványa beszél nemzeti multunkról. Üditő források a nyár tikkasztó melegében határunk bármely részén dolgozó népünknek bőségben szolgálnak. Régi öregek beszélnek több savanyu vizi forrásokról, de közvetlen Kékkút alatt, a kővágó-eörsi határhoz közel ma is a legjobb vasas savanyúvíz forrás van, mely az édes vizektől igy el nem zárva is versenyre kel a hirnek örvendő füredi savanyu vizzel. Ennek a kékkúti savanyu viznek közelében találtak 1835-ben egy kőkoporsót, melynek tetejét a nemzeti muzeum csarnokában ezen latin felirással : „Tibius, Julius, Facundus Ann. LXX F. P. P. (Filius Patri Posuit) Ann. Oct. et Ant." ma is láthatjuk. — A felirás két szőlő fürtöket tartó pávacsőr által környezve, jelzéseül annak, hogy az ős rómaiak korszakában itt már bortermeléssel foglalkoztanak. Midőn a negyvenes években nemzeti lételünk szoros értelemben vett tudatára kezdettünk ébredezni, Kővágó-Eörs megyénk egyik főbb járás székhelye, első alispáni székhelylyel a megye