Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Balaton vidékén (Badacsony, Szent-György hegy, Csobáncz.) Vázsonyi I.

78 őseink sirmellékletei tűnnek fel ; de még legkisebb nyom sem vezet egy oly telephez, mely habár szerény is, de mégis biztos tanuságul szolgálna arról, hogy egyenes őseink, midőn vidékünket elfoglalták, itt állandó tanyát is ütöttek volna ; ezt kutatjuk, ezt keressük, hogy minél több emlékkel hirdethessük a nagy világnak történeti multunk dicsőségét, akkor, midőn nemzetünk egész kultúráját egy ezredév után csillogó ruhába öltöztetve, az ezeréves ünnepen bemutatjuk. Ismét visszatérek Brassay bácsira és az ő szavaira, mikor most önként lángra lobbant bennünk a pislogó parázs és lelkesedéssel fogjuk meg annak az ekének a szarvát, mely nem túrja mélyebbre földünket, mint azt a honfoglalás emlékeinek felkutatása kivánja. BALATON VIDÉKÉN. I. II. Badacsony. Szentgyörgy hegye. A kis magyar tenger csak meg se moczczan, Csendes tükrén pihen a nyugalom, Sima ezüst lapját elnézve hosszan, A visszatükrözött vidéket bámulom. Órjás bazaltival a Badacsony Önérzetesen nézi el magát, De hol a parti dombsor alacsony, A tájék képét elfödi a nád. Az ember mindent megfordítva lát, Mily furcsa villák, mily mesés világ A föld felé tekintenek a fák. S a szőllőket diszes pinczék felett Valódi luggő-kertnek képzeled, Úgy elbűvöl, leköt a képzelet. A vén hajós evezni tanított, S mig kormányzá a gyenge ladikot, A tó színéről néztem a vidéket, És kértem, mondana öreg regéket. Az ott Szentgyörgy ! — mutatja emberem, „Mi lesz velünk, ha majd bor nem terem? Szegény lakósok éhen vesznek itt, Ha csak Isten csodája nem segit. A hegyen élt egy sárkány szörnyeteg, Szent György egy kardcsapással ölte meg, Attól is vette a hegy a' nevét. — A nép most Isten ellenére vét, De hogyha megtér meg munkába lát, A jó Isten tesz újra nagy csodát." III. Csobáncz. Tarkás földek fölött Csobáncznak kúpja, Rá hajdanába' várat raktanak, A vár bedűlt, a repkény is befutja, A hol még állnak a mohos falak. Még látszik itt-ott ágyúnak törése, Duló csaták, vad háborúk jele, És hánv turista név a falba vésve, Hogy itt járt, szinte kérkedik vele. Bedűlt kápolna van a vár alatt, Benőtte bangita meg iszalag, Egy árva lélek arra nem halad Gyalogutját a gyep benőtte már, Istent dicsérni még is oda jár Ember helyett a sok dalos madár. Vázsonyi Izidor.