Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Őstörténeti kutatások Sümeg és vidékén. Darnay Kálmántól

75 Î5cmt (Olvashatatlan nevü római) : Ingenuae nevü nejének ajánlja és meghalt leányának emelte ez emléket. A felirat alatti dombormű az asszony és meghalt leányának mellképét mutatja, alatta egy cserágon ülő madár, a halál madara, melytől jobbra a lóháton ülő lándzsát tartó alak, nyilván a megholt asszony férjét, ki előkelő tiszt lehetett, ábrázolja. Az uton felüli temető a tulajdonképeni urna temető, hol azonban a sirok legtöbbje kelta és avar sirok, kik a régibb római sírokra egyszerűen reá temetkeztek ; nem egyszer fordult elő, hogy egy véletlenül mélyebbre ásott urna-sír alatt egy érintetlen római sírra találtam. Az urnasírok legtöbbje a hanyatló kor, az úgynevezett „Hallstadti" korból valók, de nem voltak ritkák a „Latene" vaskor urna sírjai sem, az ékesen díszített vas lándzsáikkal és a három rétüen összehajtott két élü kelta vaskardjaikkal, melyek szintén az urnákba voltak szorítva. Talán éppen ezen vastárgyak, a gyönyörű díszítéseikkel tették nevezetessé a csabrcndeki urna temetőt. Az urna sirok egymástól körülbelül egy méter távolságban feküdtek, szép sorrendben, helyenkint azon eltéréssel, hogy 3 sir egy szabályos háromszöget képezett. A vízmosás következtében legtöbbnyire az első ásónyomás elérte a sirkupok felső zárkövét, melyet gondosan körülásva, első pillanatra egy emberi kezek által összerakott kőhalmazt mutatott, egy csonka kúphoz hasonlítva. A felső zárkő leemelése után azonnal megtaláltam a fenékkel felfelé álló urnát, eltávolítva az oldal köveket, az átázott edényről nagy vigyázattal kellett egy kés segélyével a reá tapadt földet leszedni, és hogy az urna szét ne omoljon, érintetlenül hagytam több órán át, míg átszáradva megkeményedett. Nem egyszer 20—25 sirt is körül ásattam, mire hozzá foghattam az első sir felbontásához. A urnák mellett gyakoriak voltak az apróbb edénykék, csuprok, mericzék, melyek legtöbbnyire ételt és vámpénzt tartalmaztak. Az urnák tartalma a hamu és csont maradványon kivül akként váltakoztak, amint azok férfi, vagy női sirok, szegény vagy gazdagok sírját képezték. A „Latene" kor leggazdagabb urnája, Kelta (díszített) vaskard a csabrendeki urna temetőből.