Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Őstörténeti kutatások Sümeg és vidékén. Darnay Kálmántól
73 malomkövek, melyek egy a gabna megőrlésére szolgáló házi malomhoz tartoztak. Miután a castrumok rendesen patakok mellé épültek, mint a Sümeg-Berki-malom és a puszta-dörögdi, igy a benlakók feladata volt a patak áthidalásának épségben tartása is. A castrumok lakói rendesen az épület mellé temetkeztek és igy a castrumok történetének bevilágitására, rendszerint legtöbb adattal szolgál a temetkező helyek felkutatása. Nem csak megyénk, de talán az egész ország egyik legérdekesebb őstemetője a sümegcsabrendeki urna temető. Hogy miért kereszteltem el e temetőt urna temetőnek, egyszerű magyarázatát leli abban, hogy az ott kiásott sirok legalább két harmada urna sir és alig egy kis része, kik részint szarkofágba, tégla vagy faragott kőből épitett sírokba temetkeztek. A csabrendeki urna temető az úgynevezett Fehér-kövek hegylábánal átnyúlik a sümegi határba és oly nagy területen fekszik, hogy 16 évi kutatásom még korán sem birta az urna temetőt kimeríteni, pedig majdnem minden ősz-tavasz 10—30 sirt hozott felszínre azok érdekes edényei, fegyverei és ékszereivel. Mielőtt a temető részletes leírásába bocsájtkoznám, szükségesnek találom általánosságban egy két szóval megemlékezni a vidékünkön előforduló ős temetkezési módokról. Vidékünkön leggyakoribb az urnában való temetkezés, midőn a meghalt elégetett testének hamuját és el nem égett apró csontrészeit, egy fedeles bögrébe (urnába) helyezve, temették el, mellékelve a halott jellemzésére annak fegyvereit, vagy ha nő volt, ékszereit, a gyermek-sírba annak játékát, nem egyszer kutya, macska vagy más kedves állatját. Minél kezdetlegesebb fokon állt egy nép műveltsége, annál nagyobb volt kegyeietjük halottjaikhoz, nem egyszer oldotta le az édes anya nyakáról a gyöngyfüzért, hogy minél gazdagabb legyen kedves gyermekének sirja, vagy az elhullott bajtársnak fegyverét puszta kegyeletből tördelték darabokra, vagy hajlították össze, hogy használhatatlan állapotban kerüljön a sírba, nehogy valaha az még fegyverül szolgálhasson. A másik temetkezési mód, mely vidékünkön ritkább: az épitett sir-üregbe való temetkezés; a 2 meter hosszúságú, 1 meter széles sirüreg, szélei téglák vagy lapos mészkövekkel kirakva, képezte a sírhelyet, melyben a holttest az előkelőbbeknél ruhába, a szegényebbeknél gyékénybe burkolva, fejjel kelet felé tétetett bele; a fej és a láb körül találhatók a sirmellékletek, melyek a jellemzetes fegyverek, vagy ékszereken kivül legtöbbnyire edénykéből is álltak; majdnem minden sir mellékletei közt ott van a túlvilági életre szánt étellel megtöltött öblös tálacska, sőt legtöbbnyire egy kis pohárba helyezve egy-két pénz darabka is a túlvilági vámpénz (Charonnak szánt obulus.)
