Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Wlassics Gyula. Györffy Jánostól

54 Szilágyi Dezsőt követte az igazságügy-miniszteri székben, hanem e helyett vallás és közoktatási miniszter lett. Hogy egy ismert jogász, a ki hivatalos és irodalmi működésével a jogi téren tette nevét ismertté, a ki életpályának is a jogi pályát választá, egyszerre minden külsőleg látható átmenet nélkül a valláskormányzat és közművelődés vezetőjeként foglaljon helyet az államgépezetben, a hol nyomban kimagasló szaktekintélyként érvényesül, azt a nagy közönség, a társadalmi és politikai világ, mely következtetéseit csak a közélet külső nyilvánulásaira alapítja, nem tudta megérteni, annak magyarázatát nem tudta megtalálni. Ennek a mindenesetre feltűnő jelenségnek a kulcsát csak azok a kevesek ismerik, a kik a különben még elég fiatal cultusminiszterhez gyermek és ifjú korában közel állottak, a kiknek alkalmuk volt a gymnazista diák és kezdő jogász lelki világát, ifjú ábrándjait és egyéni hajlamait a mindennapi élet apróbb, de jellemző mozzanataiban, a közvetlenség őszinte világításában megfigyelni. Wlassics Gyula szellemi fejlődésében, mint a kiváló szellemi képességgel megáldott, élénk véralkatú gyermekeknél egyáltalában, korán nyilvánult az irodalmi működésre irányult hajlam és törekvés. Ezen törekvés érvényesülése, első irodalmi kísérletei, irodalmi működésének iránya, mind azt igazolják, hogy a culturalis fejlődés iránti érzék az ő egyéniségének, az ő lelkivilágának alapvonása volt már kora ifjúságában. Wlassics Gyula Zala-Egerszegen született 1852. márczius 17-én Zalamegyében. Az 1854. évben, mikor még ő csak 2 éves volt, szülei, (atyja Wlassics Antal szintén kiváló jogász és anyja Börzsönyi Mária) átköltöztek Nagy-Kanizsára, a hol ő gyermek és ifjú korát élte át, mig a hivatali pálya Budapestre nem szólította. Az 1862. év őszén vétetett fel a nagykanizsai gymnasium első osztályába. A gymnasium négy osztályát Nagy-Kanizsán, a többit Budapesten végezte a piaristák gymnasiumában. Negyedik iskolás korában irta első hirlapi czikkelyét a Nagy-Kanizsán Bátorfi Lajos által szerkesztett akkori „Zala-Somogyi-Közlöny"-ben Olálifi Gyula álnév alatt, melyet további hirlapi dolgozatai követtek hosszú sorban, társadalmi és közművelődési kérdések, szini kritikák és egyéb művészeti dolgok alakjában s az időtől fogva folyton irt. Később már a fővárosi sajtóban is ismert neve volt még gymnasiumi tanulmányai befejezése előtt. Osztályában e mellett mindig első kitűnő volt. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte be. Jogi tanulmányai befejezése után nagyobb külföldi utazásokat tett. Beutazta Európát, a mennyiben megfordult majd minden európai államban. Vagyonos család egyetlen gyermeke levén, európai nyelvismerete lehetővé tette a külföldi művelt államok viszonyainak közvetlen megfigyelését, a hol mindig kiváló előszeretettel tanulmányozta a művészeti és kulturális intézményeket, látogatta a galleriákat, tudományos és közintézeteket. Az 1875. évben lett először díjtalan, később díjas joggyakornok a nagykanizsai törvényszéknél, a hol atyja akkor törvényszéki elnök volt, innen tiszteletbeli segédfogalmazónak neveztetett ki a budapesti kir. it. táblához és mikor Perczel Béla lett igazságügyminiszter, felismerve Wlassics Gyula kiváló szellemi értékét, hivatalból helyezte át az igazságügymmisztériumhoz. Itt később valóságos miniszteri fogalmazó lett. E közben az ügyvédi diplomát is megszerezvén, Pauley Gyula igazságügyminisztersége idejében neveztetett ki komáromi alügyésznek, de beosztva továbbra is az igazságügyminiszteriumba. Alügyész korában hivatala és irodalmi munkálkodása közepette irta első nagy művét ,,A tettesség és részesség tana" czimü büntetőjogi tanulmányt két vaskos kötetben, melyet a magy. tud. akadémia a Sztrokay dijjal jutalmazott s a mely megjelenése után három héttel teljesen elfogyott. Ez időben