Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Stridó a múltban és a jelenben. Horváth Gyulától

STRIDÓ A MÚLTBAN ÉS JELENBEN. Irta: Horváth Gyula. Egy kies, erdőktől koszorúzott balzsamos völgyben fekszik az a hires, de homályos történelmű Stridó, a mely már a rómaiak idejében székhelye volt egy püspöknek és szülőhelye a szentté avatott Hieronymusnak. Stridónak történelmi szereplése éppen azon időpontra esik, midőn a római birodalom fénykoránakzenythjén állott, s határai ott kezdődtek, hol a világ vége volt. Bekövetkezett azután a 4-ik századnak a történet által ismert legnagyobb átalakulása : a népvándorlás által. Az a borzasztó néptömeg egy népet a másikra szoritva, az óriási forradalom által két világrész országait átváltoztatta és más alakba öltötte. Ekkor kezdődött az a nagy, az egész ismert világot megrázkódHorváth Gyula tató óriási viha

r> amely csak 400 stridói népisk. igazgató-tanító. év múlva ért véget. A stratégiai szempontból is a rómaiakra felette fontos Stridót ez alkalommal a Dáciából a hunnok által kiszoritott góthok, valamint az átvonuló vandalok teljesen lerombolták, eltörölték a föld színéről. A hely lakosok nélkül maradt. A római légiók által behozott borászatnak nem voltak cultiválói. Az a világmegváltoztató hullámcsapás, a mindenütt vértengert teremtő népvándorlás, elsepert minden nyomot, minden emléket. Csak egy áll még, bár hiányosan s ez a hires római ut, mely összeköté Rómát Sabáriával és átvonulása Stridó határán mai nap is látható. Hogy Stridónak ezen állapota meddig tartott, kik voltak lakói a népvándorlás lezajlása után ; hogyan épült fel újra hamvaiból : arról semmiféle hiteles történelmi adat nem maradt fent. Hisz mindenütt, hova a barbarok berontottak, parlagon hevert a