Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Zárószó. Hoffmann Mórtól

328 Már ez a körülmény is elnéző bírálatra hívja fel az olvasót, ki különbséget tud tenni a nagy apparatussal, gazdag anyagi eszközökkel dolgozó fővárosi vállalatok s egy szerény vidéki vállalat között, mely a szűkebb haza iránti szeretet forrásából fakadt s ezt az érzést kívánja fejleszteni és terjeszteni. — Mentül jobban ismerjük szülőföldünket, annál inkább szeretjük ezt, s annál biztosabb gyökeret ver a nagyobb haza iránti szeretet, mely a magyar embernek meg nem szűnő, nemes érzése marad mindenha. — Bármely más nemzet megengedheti magának a cosmopolitismust ; a magyar — nem ! A magyar embernek e földhöz kell ragaszkodnia: érzésének, munkásságának, törekvéseinek itt vannak erős gyökerei. Ezekből nyer tápot büszkesége, hogy e haza hű fiának, hogy magyarnak született ; s ez érzést kell átvinnie a második évezredbe, melyet a gondviselés e nemzetnek megérnie engedett. Vajha a második ezredév a haza szent oltára körül látná a nemzet minden fiát, egyesülve annak szeretetében és annak boldogitására, hogy elérkeznék végre ama jobb kor, mely után „Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán." Hoffmann Mór.