Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Kotor, Alsó-Domboru. Lőke Emiltől

290 nagy és termékeny. Egy-egy hold föld a jobbak közül 600—700 frt. értékű, sőt ezt meg is haladja, pedig a gyakori áradások és ködök miatt jobbára csak tengerit termelnek. De mikor a tengeri megnő, olyan az, mint egy valóságos erdő, teljesen elfödi a közben­közben elterülő szemes gabona- és takarmányföldeket. Hajdan, mikor még a közlekedést nem a gőz uralta, neveze­tesek voltak a kotori és domborui fuvarosok is. Vállalkozó szel­lemükről és megbízhatóságukról híresen közvetítették a teheráru forgalmat Trieszttől Bécsig, Budapesttől Insbruckig, hosszú sze­kereikkel, melyek elé rendszerint egymás mellé három lovat fogtak. A fuvarozás most is egyik főkereseti forrásuk, de nem mennek A kotori fürcszgyár. oly messze vidékekre, mert az Ujlaky Hirschler és lia czég, melynek telepei mind­két községre kiterjednek, kellő foglalkozást nyújt nekik. Ezen czég telepei adják meg a két község forgalmi jelentőségét is. A kotori fürészgyár modern berendezésével, villamos világosságával és iparvágányaival éjjel-nappal üzemben van s naponkint 200­300 munkást foglalkoztat; ugyanennyi talál foglalkozást a kotori és domborui raktárakban is. Minthogy pedig az Ujlaky Hirsch­ler és fia czég kizárólag községbeli fuvarosokat és munkásokat alkalmaz, a szegény osztály is télen-nyáron megkeresi életszükség leteit és ez a körülmény megteremtette a két községben azt a jó módot, amelyet más, különösen ily sürü népességű községben alig találunk. Ám nemcsak azért, de országos gazdasági szem­pontból is nevezetes a kotori és alsó-domborui faipar-vállalat, mely vasúton Budapest, Bécs, Fiume és Triesztig, vizén pedig

Next

/
Thumbnails
Contents