Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Nagy-Kanizsa város története. Haíis Istvántól

27 Nagy akadály volt Kanizsa vára a törökök hódító hadjárataiban, s azcrt folyton ostromolták (nevezetesen 1571. 1573. 1591. 1592. években,) míg végre az őrség Damad Ibrahim nagyvezér előtt capitulált (1600. okt. 22-én) s így a vár a törökök hatalmába jutott. Minthogy pedig a nevezetes végvárnak elvesztését mindenáron megtorolni kellett, ezért kivégezték iszonyú kínzások között a kanizsai várőrség volt tisztjei közül Paradeiser György várparancsnokot, Kngler György zászlóstisztet és Nnzs Pongrácz őrmestert, mint hazaárulókat; bár a várfeladás közvetlen oka az volt, hogy Mcrcoeur Fülöp lotharingiai herczeg vezérsége alatt Kanizsára jött Uher Ödön fényképfelvétele az eredeti olasz képről. Kanizsa vár ostromának képe. A. Ferdinánd főherczeg szállása. I D. A török által elhagyott sáncz. B. Medici János herczeg „ ! E. A várhoz legközelebb levő erőd. C. Madruzzi Gaudentius „ F. Hidat védő sáncz. nagy hadsereg a török elől gyáván visszavonult s védelem és segítség nélkül itthagyta a kétségbeesett várőrséget. Ezután hosszú kilenczven évig török volt az ur Kanizsa várában, s innen mint biztos fészekből folyton sanyargatta a szomszédos vármegyék lakosait, de — a vallási viszálkodások eme korszakában — a török nem törődött alattvalóinak vallásával. (A vallási türelem fényes bizonyítványa a „kanizsai tizenegy fő-fő aga" írásban kiadott eme parancsa: minden ember a maga hüten megálljon, kalvirrista tartson kalvinista prcdicatort, luteranus pedig luteranust ; egymás között szépen vesztegségben legyetek és — ha fejetek köll — ehhez tartsátok magatokat !)