Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
A zalamegyei nemesi alapítvány. Hoffmann Mórtól
rendelkezhessék, cl nem ismerve, határozatát csak a magas czél iránti hódolatból fogadhatja ez alkalommal. 1853. junius 9-én a főnök elnöklete alatt tanácskozmány volt, a melyben általa azon kérdés tétetett, hogy a nemesi alapítványokat nem lehetne-e az országos tébolydának átengedni ; a választmány augusztus 1-én tartott gyűlésen óvó nyilatkozatot ad a főnöknek, melyet ez értelemben igér felterjeszteni. 1854. augusztus 7-én a megyefőnök álladalmi kölcsönt kér; a választmány ezt megadja. Ugyanezen év novemberében Deák Ferencz levele olvastatott fel, mely szerint a megyéből való távozása következtében a nevére tett alapítványra vonatkozó jogot az elnökre és a választmányra ruházza. 1855. májusában a megyei főnök a tiszai árvízkárosultak részére segélyt kér; a nemesi választmány 250 ezüst forintot szavaz meg. 1855. deczemberében ismét baj fenyegette a nemesi pénztárt. A soproni helytartóságnak az alapítványok ügyében elkészített szabályrendelete, melyet a választmány magára nézve sérelmesnek talált, foglalkoztatta ezt. A választmány ő felségéhez küldöttséget menesztett ez ügyben, melyről az elnök az 1850. február 14-én tartott ülésén szóbeli jelentést tett, közölvén a választmánynyal, hogy a küldöttség első sorban a soproni helytartóságnál tett lépést. Itt azután azt a felvilágosítást nyerte, hogy az alapítványok kezelésére kiadott rendelet általános lévén, a mennyire a választmány ki tudná mutatni, hogy a felügyelete alatt álló pénztárak egy része magántulajdon, s nem a közigazgatási hatóság felügyelete alatt áll, azokra nézve a kiadott szabályrendelet kötelező erejűnek nem tekintetnék, s ennélfogva mindenesetre tanácsos lenne ezen legfelsőbb helyre szándékolt kérdést kellőleg gyámolitva a helytartóságnál tárgyaltatni, s nem kedvező hatás esetére az utolsó legfelsőbb út az orvoslásra előkészíttetnék. Természetes, hogy e felvilágosítás után a küldöttség, mely Horváth Eduard, kamarás, Hertelendy Károly és gróf Széchenyi Jánosból állott, útját tovább nem folytatta, s a választmánynak azon javaslatot tette, hogy nyújtson be egy kellőleg megokolt folyamodványt a helytartósághoz, a melytől ez az alapítványi pénztárak rendeltetését megismerje, s a soproni szabályrendelet által okozott sérelem tárgyában határozhasson. Ezt a választmány meg is tette s a fentnevezetteket kérte meg a további szükséges intézkedések megtételére. Már ugyanez év május 5-én jelenthette be az elnök, hogy a helytartóság a Zalamegyei nemesi pénztárt, Deák Ferencz és Inkey Karolina hagyatékát továbbra is a választmány rendelkezése alatt hagyta, de a felügyelete alatt álló összes pénztárak állományáról számolni tartozik.
