Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Gördövény. Hajgató Sándortól

255 „Nem, nem: hazúg, kósza lárma! Itt kedvesed, susog neked : Sajkám, szivem vár epedve, — Puha bársony lesz ülésed." Sormás felé, Ráczvárosnak Repül a szél, fut a sajka. „Hova megyünk? fázom nagyon", Rebeg a szép hűtlen ajka. „El — az édes mennyországba. Kis kezedre tapad csókom, Érzed, a mint ég a gyönyör, A hogy lényed' én imádom?!" Fázol nagyon ? — keblem izzó ; Bájod ragyog: kél a hold már." Pillanat — és ködlepelként Szétnyílik a titkos talár. „Férjem! Egek! oh veszszek el!" Sír öleli hab fenekén Még ma is ott gyászol-a tó. Eltűnt a vár, — áll „Gördövény" *) *) Kicsiny tó Kanizsa délnyugati határában. Hajgató Sándor.