Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Deák Ferencz. Szalay Sándortól
23 által készített feliratban válaszolt. Ennek sarkalatos pontjai voltak, hogy az alkotmány teljesen állíttassák vissza, a király koronáztassa meg magát, esküdjék meg az alkotmányra s ez esetben biztosítja az országgyűlés a fejedelmet, hogy oly törvényeket hoz, melyek nemcsak a trónt fogják biztosítani, hanem Magyarország és Ausztria közös ügyeit is rendezik. A közbejött háború Porosz- és Olaszországgal az országgyűlés elnapolását vonta maga után. De a porosz részről szenvedett 1866-iki vereség után csakhamar egybehívták az országgyűlést. Ekkor a trón kedvezőtlen helyzetét sokan fel akarták használni, de Deák hivatkozott a magyar nemzet hagyományos lovagiasságára s követeléseiben semmivel sem lépte tul a háború előtti követelések keretét. Hosszas tárgyalás után elkészült a kiegyezés munkája és 1867 junius 8-án megtörtént a koronázás. Meg volt a felelős minisztérium. Deák semmiféle méltóságot vagy kitüntetést nem fogadott el a nagy munka befejezte után, megmaradt egyszerű polgárnak és törvényhozónak ; de mint ilyen az ország ügyeire döntő befolyást g3'akorolt. Lassankint azonban kénytelen volt a közügyektől visszavonulni, mert régóta fejlődött szívbaja egyre erősbült. A parlamentben csak néha-néha jelent meg. Utolsó beszédét, melylyel egész nemzete szívét megdobogtatta, 1873. junius 28-án tartotta az egyházpolitikai kérdésben. Az 1872—75-ig terjedett országgyűlés berekesztése után Deák Ferencz állapota annyira sulyosbult, hogy a bekövetkezett uj választások alkalmával már mandátumot sem akart vállalni s csak hosszas rábeszélés után fogadta el a budapest-belvárosi mandatumot, hol egyhangúlag választották meg. A tél beálltával állapota teljesen roszra fordult. 1876. január 24-én híre terjedt, hogy haldoklik. Január 28 és 29. közti éjjelen vívta meg legnagyobb tusáját a halállal, melyből — az egész nemzet nagy gyászára — a halál került ki győzelmesen. Nem/.eti nagy veszteségünket az egész művelt világ részvétele kisérte; a művelt nemzetek közvéleménye sietett letenni a nagy halott ravatalára az elismerés babérkoszorúját. Tetemeit febr. 3-án tették örök nyugalomra a budapesti kerepesi temetőbe, hol hamvainak nagyszerű mauzolcumot emelt a gyászoló nemzet kegyelete. Emlékszobrára nyomban megindult a gyűjtés, s a begyült összegből hatalmas ércz-szobrot emeltek számára a lánczhidfő közelében, a pesti oldalon. Zalamegye külön is lerótta halhatatlan szülöttje iránt a kegyelet adóját, emlékét a zalaegerszegi vármegyeház elé emelt impozáns szoborral örökítette meg. De minden érczszobornál, minden kőbe vésett emléknél maradandóbban biztosítja halhatatlanságát az a hatalmas szellemi alkotás, melyet az alkotmány rekonstruktiójában hagyott hátra, metylyel a jog és igazság alapjára fektetett békés kifejlődés biztosítékát tette le rokontalan nemzete számára. Porait őrzi a magyar föld ; emlékét : a magyar nemzet kegyelete ; halhatatlanságát : hazánk alkotmányos fejlődése.
