Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

A költő Zrinyi Miklós halála. Donászy Ferencztől

19 És e rövid mondat a történelem sok setét tragoediájának titkát, kulcsát rejtegeti magában. Lehet tán erét is ! A homályban, setétben csupán tapogatózni lehet — látni nem . . . A legnagyobb, legbőszebb harag is lehet nemes és igazságos, mig a legkisebb gyűlölet — mindig vak, nemtelen és alattomos . . . így halt meg Zrínyi Miklós a költő és hadvezér 1664. évi november 18-án, vagyis igy állapították meg halálát Majláni elbeszelése nyomán. Azt senki meg nem vizsgálta, hogy Zrínyi sebei között van-e puskagolyó okozta seb, vagy talán a fejében van-e golyó. Még susognak a fák, még most is ünnepélyes erdőzúgás hangzik azon a helyen, hol a kursaneczi (most zrinyifalvi) erdőben magas kőoszlop jelöli a hős elestének helyét, — de mocsár nincs már ott, — elenyészett. Ha a kőobeliszk nem is ragyogtatná dicsőségét, -— Zrínyi emléke fenmaradna, mig magyar lesz és honfi szív dobog .... mert mindent, mindent elfeledhetnek : világbontó hőst, államalkotó bölcset, s országokat szerző hadvezért, — de a költőt nem — az örökké élni fog !