Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Németh János. Halis Istvántól
192 Bekövetkeztek az 1848. évi mozgalmas napok. Az országgyűlés által hozott uj törvényeket kellett járásonkint a népnek kihirdetni és megmagyarázni. Ezt a functiót a kanizsai járásban három tagból álló küldöttség végezte, s a tagok egyikévé Németh Jánost választották, kit mint Deák Ferencz hivét és elveinek követőjét ismertek. Az első követválasztás Zalamegyében kitüzetett junius 15-ére. A kanizsai járásban Oszterhueber József (Deák Ferencz sógora) volt a választási elnök, Németh János pedig jegyzőként fungált. De uj választást kellett elrendelni, mert a választó nép az első választáskor iszonyúan verekedett, (még az elnököt is megsebesítették), — és az egész bizottság kénytelen volt elmenekülni a dühös tömeg elől. Azután Csányi László zalamegyei kormánybiztos vette maga mellé titkárnak a jó tollú fiatal táblabiró-fiskálist. Csányi, mint volt huszártiszt, kemény természetű ember volt. Az oláhokat, kik a magzatot kivagdalták a magyar anyákból, csakúgy felakasztatta, — mint halálra ítélt a parancsnak ellenszegülő minden egyént, bárha magyar volt is. De a szelid lelkületü titkár irtózott az erőszakoskodástól és vérengzéstől. A párndorfi táborban, — Austria szomszédságában, — egyik este megtudta Németh János, hogy több nemzetőrt (kik alighanem kecskemétiek voltak), mert a törvényre hivatkozva nem akarták átlépni a haza határát, a hadi törvényszék agyonlövetett. Erre másnap rögtön lemondott a titkárságról és visszajött Kanizsára. A forradalom leveretése után a zalamegyei csász. kir. kormánybiztosság oly felhívást intézett a kanizsai ügyvédekhez, hogy Wlassics Antal, Tóth Lajos és Németh János ügyvédek közül az egyiket, mint kevésbé compromittált egyéneket, megkínálja a járás főszolgabírói tisztségével, -— de figyelmezteti őket, ha egyikök el nem fogadja, az esetre egy Micski nevezetű katonát fognak kinevezni, ki Jellasics táborában élelmezési tiszt volt. Ekkor ért fordulóponthoz Németh János életpályája. Ugyanis a megijedt és fölháborodott ügyvédi kar tanácskozásra gyűlt össze, hol azt határozták, hogy a főszolgabiróságot Németh Jánosnak el kell fogadnia, bárha nehéz helyzete lesz is, bárha gyanusittatni fog is, de hivatalában hazájának és honfitársainak segítségére lehet, másrészről pedig a kijelölt három ügyvéd közül ő egyedül nőtelen, tehát kevesebbet koczkáztat. Németh János nehéz szívvel vetette alá magát a határozatnak, otthagyta az ügyvédi pályát és igy lőn az 1849. végén a kanizsai járás főszolgabivája, majd a következő év augusztus havában a zalaegerszegi törvényszék ülnöke s később tanácsosa. A megyei törvényszéknek 1861-ben választás utján történt rendezésekor Zalamegye coripheusai felkérték Németh Jánost a törvényszéki elnökség elvállalására. Ezen ajánlat nagy megtiszteltetés volt az akkori időkben, de ő a kijelölést nem fogadta el, mert nem akart választástól függő hivatalt viselni. A következő évben Zalamegye alispánjává nevezték ki s 1862. februárszeptemberig tartott alispánsága után a királyi Ítélőtábla birája lett, 1869-ben pedig cíiriai biróvá neveztetett ki. Németh János a birói roppant elfoglaltság mellett még a lapokba is irogatott a fontosabb jogi esetekről, ezenkivül a törvényjavaslatok alkotásában is kiváló része volt. A régi 1804. évi ügyvédi rendtartást átvizsgáló és uj javaslatot készítő bizottságnak tagja vala 1863-ban. Szintúgy tagja volt 1864-ben azon bizottmánynak, mely az árvaügyek rendezésére és a hagyatéki ügyekbeni eljárásra uj javaslat készítésével bízatott meg. A következő 1865—66. években pedig résztvett az uj büntető törvény javaslat átvizsgálásának munkájában. A sok munkában kifáradva, 40 évi szolgálat után mint a kir. tábla tanácselnöke ment a jól kiérdemelt nyugalomba 1890. esztendőben, mikor a király a Lipótrend lovagkeresztjével kitüntette.
