Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
A hévizi forrás. Hencz Antaltól
171 hőkülömbséget meghaladó egyes hidegebb pontot, milyent egy hideg forrás okozna, hiába keresünk. Mindamellett valószínű, hogy a hévizi tó a gyóg}'forrás vizén kivül egy kevés másnemű vizet is tartalmaz, nem számítva az esővizet, mely beleesik: beleszivároghat a környék talajvize és az Egregyi kis patak és más rejtett hidegforrások vize a föld alatt, annál is inkább, mert a tó környezetét minden oldalról laza turfás talaj képezi. Csakhogy ezen csekély mennyiségű idegen viz sem keveredik össze azonnal a forrás meleg vizével és nem gyengíti ennek gyógyerejét, mivel a meleg viz oly nagy tömegben forr fel a mélységből, hogy hatalmas erejével a szivárgó vizeket a tó partjaira szorítja és ezek csak lassankint a tó kifolyásánál vegyülhetnek a meleg víz közé. Ezért is egészen hiábavaló dolog volna az, a mit avatlanok sokszor emlegetnek, hogy más gyógyforrások mintájára a hévizi forrást is körülfalazás vagy más ily igen költséges eljárás által javítani kellene. Lehetne azonban könnyű szerrel a forrás mélyéből csöveken vizet vezetni a parton felállítandó külön fürdőházba. A forrásvizek melegségének oka tudományos felfogás szerint földünk központi tüzében található fel : ugyanis artézi kutak fúrásánál azt tapasztalják, hogy minél mélyebb a fúrás, annál melegebb a viz és körülbelül a százfoku hőmérő minden fokára 25—30 méternyi mélység számitható. Ha tehát a forrás vize 35°, míg ugyanott a kútvíz 10°, akkor a külömbség 25 szorozva 28 méter mélységgel, 700 méter mélységű a forrás. Jlyformán a Hévíz forrása kétszer oly mélyen lenyúlna a föld alá, mint mennyire a Badacsony hegye felemelkedik a Balaton víztükre fölé ; és a tenger színe alatt mintegy 600 méter mélyen volna keresendő azon földréteg, mely a forrást oly jó langyossá teszi. Azonban egy másik magyarázata is van a viz felmelegedésének és nézetem szerint ez jobban illik a Hévíz forrására. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a szerves vegyületek szétbomlásánál vagy hétköznapi szóval kifejezve a rothadásnál meleg fejlődik ki, a mint ezt minden trágyahalomnál észlelni lehet : és hasonló rothadás megy végbe a föld felszínét boritó turfatelepekben és még inkább a mélyebben fekvő kőszén rétegekben. Ha tehát felteszszük, a mi épen nem lehetetlen, hogy a hévizi forrásnál nagy részben azon esővíz jön napfényre, mely a közel fekvő vindornyai tőzeges mocsárban föld alá szivárog, és hozzágondoljuk, hogy ezen viz útközben még mélyebb fekvésű kőszén rétegeket is érint : igen természetesnek fogjuk találni a viz felmelegedését. Ezen feltevés annyiban is érdekes és figyelemreméltó, a mennyiben útbaigazítást nyújt az iránt, hol lehetne vidékünkön legvalószínűbben kőszenet találni. Különös sajátsága a hévizi tónak azon korpaszerü anyag, mely vastag rétegben terül el alatta. Alig hinné az ember, hogy ezen érdekes anyag származása, vegyi alkotása és gyógyhatása máig sincs kiderítve, daczára annak, hogy szájról-szájra jár azon vélekedés, miszerint a Héviz gyógyereje leginkább ezen korpában rejlik. A korparéteg a tó azon részén, hol a fürdőházak állanak, egyenletesen 6—7 meter vastag, mert azon czölöpök, melyek itt láthatók, ennyire saját súlyúknál fogva lesüllyednek, azután pedig igen szilárd talajra találván, a további leveretésnek nagy erővel ellene szegülnek. Ezen szilárd réteg is meg lett vizsgálva földfuró által és kékes márgának, vagyis az úgynevezett sikárló földnek látszott, mely a puhább fajta kőzetek közé sorolható. Hogy ezen tetemes mennyiségű korpa a forrás mélyéből származnék, amint ezt általában hiszik, az épen nem valószínű, mert hiszen akármikor merítünk egy-egy pohár vizet a forrásnál, abban soha ilynemű anyag nem található, ellenben igenis jön fel a forrás vizével a mélységből néha egy-egy kicsi fehér foszlány, síkos tojásfehérjéhez hasonlító anyag, melynek mivolta szinte egészen ismeretlen. A korpa fajsulyából, mely nem sokkal nagyobb,
