Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Kanizsától Hévízig. Halász Margittól
168 házpolitika, recepció a kis ujjukban van. Hogyne, hisz mindegyik községnek évek óta fennálló olvasóköre s jól szervezett tűzoltósága van. Kis-Komáromtól az országút Magyarodon visz át. Eme feltűnően hosszú falun s lakóin leginkább meglep a bámulatos rend és tisztaság, azon felül a vallásos érzület külső nyilvánulása. Egyszer szombati napon délután mentem keresztül a falun s meglepetve láttam, hogy a falu apraja, nagyja tisztán kiöltözve, minden munkától menten, kinn ül vagy áll csoportokban a ház előtt. Azt mondták, hogy vasárnap előtti napon már elő kell készülni az ünnepre, a szombat délutánt tehát félig megünneplik. Amint elhagyjuk Magyarodot, szivet, lelket gyönyörködtető táj — mint egy óriási panorama — tárul szemeink elé, a mint utunk a több mértföld kiterjedésű úgynevezett Zala-völgyén — visz át. Művész, ha ecseteddel remeket akarsz festeni : ide jöjj ! Megittasul a lélek eme gyönyörű képtől s a tiszta kék ég azúrja mosolyogva néz ez Istentől megáldott kis paradicsomra. Balra, a nyugoti hegyláncz tövénél egymás után következik Kis-Rada, Nagy-Rada és Szabar; a festői képhez járul a Zala kettős folyója, melynek hatalmas hidján át kell mennünk Hidvégnél. Annyira lefoglalja szemünket az „arany-kalászszal ékes rónaság", hogy alig veszszük észre, mikor már Egenföldön vagyunk. Az országút megy innen is egyenesen észak felé Sármelléken át, a hol még látjuk a 2 év előtti borzasztó tűzvész nyomait, bár ez a szorgalmas nép az előbbinél csinosabban újra építette faluját ; a házakat bádoggal fedték, a kerítések pedig csupa lapos, lemez alakú termőkőből vannak rakva, melyet Alsó-Páhokon és SzentAndráson is láthatunk. Itt már nagyon gyarló a föld. A szántóföldek közepéből is követ ásnak ki s némely termény nagyon silány. Szent-András Hévízhez gyalog csak alig 7—8 percznyire van. Daczára annak, hogy Szent-Andráson „csak ugy fogadják a mestert" s a nyári hónapokra „elküldik" : lakosságának czivilizáltsága mégis vetekedhetik az előbb felsorolt községek lakosaiéval. Felette udvariasak s szolgálatkészek a legkisebb önzés nélkül. A falu dombon fekszik s a hévizi fürdővendégeknek már csak azért is érdemes ide kisétálni, hogy a felséges kilátásban gyönyörködjenek. Legjobban a vizzel vannak megszorulva, mert az egész faluban csak két kút van, de ezekben is a viz kevés és meleg, úgy hogy mindenki igyekszik éjjel meghordani s iszsza a szegény nép a kánikulai forróságban a 13—14 fokú langyos vizet. Mint emiitettem, itt a vidék talaja már csupa kő, de azért életemben még nem láttam annyi sárga virágot, mint ott, ez a Tompa által megénekelt „Halálfa", melyről igy irt a költő:
