Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Kisfaludy Sándor. Darnay Kálmántól

102 A nap nyugvóra száll, utolsó sugara bearanyozza a felhőrongyok szegélyét, melyek megvilágítják még egyszer a kis farácsos kertet ; ott látom Kisfaludy daliás alakját, de nem egyedül, ott van mellette imádott Rózája, ki ugy simul hozzá, mint a repkény a mohos sziklához, vagy mint a vadgalamb turbékoló párjához ; megpendül a lant, az esti szellő szárnyára kapja ez édes enyelgő hangot, mely oly szépen szól a „boldog szerelemről." „Oh te, szivem kedveltjének Első édes izgalma ! Első csókja szerelmének Kínáim szép jutalma : Szivemnek mély fenekében, Ott sajogsz te, most is még; Üdvözítő erejében Tüzed mindég bennem ég. Bár mi légyen már belőlem, Elmondhatom azt felőlem. Nem hiába reméltem, Mert szerettem és éltem." Megjön a nyár, a nap heve felperzseli a rétek virágait, a lehullott falevelet csörtetve viszi a meleg déli szél a száraz haraszton. Keressük fel Kisfaludy hagyományos diófáit, a fehér kövek hegylábánál letelepszünk, a terebélyes, zöld-lombos fa alá, arra a régi repecskes szu-rágta lóczára, mely szintén reá emlékeztet ; ennek szomszédságában van az az örökemlékü nyaraló, ahol Kisfaludy regéit irta. Fekete márványtábla aranyos betűi így figyelmeztetik e szent helyre az utast : „Honfi kegyeld e helyet és gondolj régi urára. Kisfaludynk zengett itt epedő dalokat." Fejünk fölött a fehérkövek csupasz sziklái, előttünk a vár regényes romjai, melyeket köralakban foglalnak be Somló, Ságh, Tátika, Csobáncz, Szentgyörgy hegyei. E csodás vidék tette rajongóvá a nagy költőt, ez hangolta lantjának húrjait azon örökszép dalokra, melyekkel megénekelte a romba dőlt Somló, Tátika és Csobáncz várok regéit. Itt kesergett hitvesének Rózának halálán, kivel 32 évig élt boldog házasságban és itt nyert új táplálékot szerelmes szive, élete delén, midőn magához emelte Vajda Ignácz táblabíró ritka szépségű leányát Amáliát. Halottak estéjén a sümegi temetőben levő Kisfaludy szobrot körül övedző vasrács lámpái három koszorúra vetik fényüket, egyiket családja, kinek büszkesége a nagy halott, a másikat a kaszinó, melyet ő alapított, a harmadikat a tanuló ifjúság kegyelete helyezi oda. Halottak estéjén egyúttal halálának évfordulóját is üljük. Éppen egy félszázad éve mult, midőn 1844-ben október 28-án örökre