Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 7. A vállusi pálos kolostor

A romterület feltárása és azonosítása után megállapították, hogy a kolostortelepítés megfelel a korai periódusban általános „remete" telepítésnek: a községtől távolabb, víz közelében, több domb által alkotott „Y" alakú völgy egyik oldalán, kisebb vízszintes területen fekszik.

389 A kolostornak és templomának ma már csekély maradványai állnak. A kolostor alaprajza csak alapos helyszíni vizsgálattal rekonstruálható. Temploma egy kb. 9x7 méterű hajóból és az ehhez keletről négyzeti taggal (amely a szentélytorony nyoma lehet) csatlakozó szentélyből áll. A kolostor pedig - a pálosoknál szokatlan módon - a déli oldalon csatlakozott a templomhoz.

390 A vállusi kolostor földrajzi elhelyezkedésénél, méreténél és gazdasági helyzeténél fogva soha nem játszott semmilyen szerepet környezetének az életében, ennek köszönhető, hogy nem is említik a középkori források. Pusztulása is bizonytalan, de már 1520 előtt megszűnhetett, mivel Gyöngyösi Gergely ekkoriban tett vizitációja során nem érintette, és Inventariuma sem tartalmazza.

391 A középkori Zala megyében még számos pálos kolostor létezett, de Árpádkori alapításoknak csak ezeket tartjuk, ill. feltételezhetjük. Vállus (Szentmiklóskút) a kolostor helyszínrajza (Guzsik - Fehérváry, 1981.) 76