Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 5. Az eleki pálos kolostor

szótárában: „Láthatni itt egy régi kolostor omladékát".

369 Hogy melyik rendhez tartozik, nem említi. A salíoldi pálos kolostor romjainál 1959-ben tájékozódó, 1962-ben teljes régészeti feltárást végeztek. A területet kitisztították és a későgótikus templom- és kolostorromot konzerválták, állagát biztosították.

370 A kolostorból az északkeleti oldal kivételével csak az alapok vannak meg. Kis udvarát kerengő folyosó övezte, közepén kút volt. A kolostort az északi oldalról is meg lehetett közelíteni. Keleti szárnya alatt pincék helyezkedtek el.

371 Az egyhajós keletéit kolostortemplom falai az ablakok felső vonaláig maradtak meg. A szentélye egyforma széles a hajóval, és gótikus diadalív választja el tőle. A templom déli homlokzatán a támpillérek közt csúcsíves ablakok voltak. Bejárata a Ny-i oldalon nyílt, északi falában pedig ajtó vezetett a kolostorba. A régészeti feltárás során azt a következtetést vonták le, hogy a templom a 12-13. századból, a pálosokat megelőző időből való, és csak később, a 13. század közepén került a pálosok birtokába.

372 A kolostort 1442-ben a pálos rend generális perjele felajánlotta a ferences szerzeteseknek. A salföldi pálos kolostor alaprajza (Koppány, 1993.) 5. Az eleki pálos kolostor Pál püspök oklevele még két (mások szerint egy) kolostort említ: „Insula prope Ewrmenyes, Elek Sanctae Mariae Magdalenae ". Az a kérdés, hogy Pál püspök egy vagy kettő kolostorról beszél-e, s ha kettőről beszél, akkor mind a kettő létezett-e már 1263-ban, sokáig foglalkoztatta a történészeket. Az ma már bizonyos, hogy a zalai Mária Magdolnáról nevezett eleki, s az örményesi reme71