Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 2. A bakonyi Szent Jakab kolostor

maradt meg, a hatalmas diadalív falazatai és maga a torony. A boltíven álló, fölfelé erősen keskenyedő, apró, lapos mészkődarabokból rakott toronynak csak az egyik ablakrésze dőlt be. Tagozása nem volt, de nyugatra a harang miatt román ívű ablaka és alatta gömbölyű rése volt. A boltozat a templom diadalívének részét képezte, hosszabb lapos kövekből épült és szabályos donga-bolt rakást mutatott. A templomhajó gerendás volt.

343 A toronynak a megléte azért is fontos, mivel a külön toronyépítés a kolduló- és a remeterendek számára csak késői vívmány. Rendszeres faltorony, amely a remeteség reguláit nem lépi át és mégis állandó szerkezettel bír, kevés helyen található. A bakonyszentjakabi kolostor építészetileg így kivételesnek tekinthető. De sok sajátosságot mutatott az alaptervezés is: A templom a zárda közé volt építve, csak a szentély déli és a hajó északi része kapott némi világosságot. Feltűnő volt a quadrumkútnak az elhelyezése is a quadrum közepén. Erre ugyanis hazánkban kevés példa van.

344 Az épület anyaga jó minőségű mésszel kevert durva, szemcsés falragasz volt, és lapos mészkődarabok. A falak viszonylag keskenyek voltak, csak a templom falazata és különösen a diadalív alja tűnt vaskosabbnak. Ádám Iván még megjegyzi, hogy ennek ellenére védelmi szerepe is lehetett az épületnek, mivel a zárda körül jelentős szélességű, mély árok vonul, és a templom délkeleti oldala melletti lejtőn jól kivehetők a bástyaszerű falak is.

345 Rómer Flóris: A bakonyszentjakabi kolostor romja 66