Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Káli Csaba: A falu és környékének története a XX. században

1948-tól kezdődően Gutorföldén és Náprádfán is ugyanazok a politikai folyamatok vették kezdetüket, mint kivétel nélkül az ország összes településén. Létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), a többi pártot ellehetetlenítették, még a „társutas"-nak számítókat is elsorvasztották. Megalakították kötelező jelleggel a különféle tömegszervezeteket, illetve a meglévőket a kommunista hatalom szája íze szerint felülről átszervezték. Az MDP első titkárává Brefka Alajost, a FÉKOSZ (Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége) elnökévé Kontor Imrét választották.

31 Az 1950-es évek első fele az akkor élők számára a háborús évekhez hasonlóan kitörölhetetlen nyomokat hagyott az emlékezetben és a lelkekben. A parasztság megnyomorítása, kisemmizése, az emberek általános anyagi és szellemi kizsákmányolása súlyos konfliktusokat okozott az itt élők között. A szigorú légkört csak tetézte a jugoszláv határ viszonylagos közelsége, az időnként lábra kapó háborús hisztéria. Az 1956-os forradalom helyi eseményei nem terjedtek túl az ország más településeire általánosan jellemző folyamatokon. Gutorföldén 1956. október 28-án választották meg a forradalmi tanácsot (nemzeti bizottságot), elnöke Iványi Géza lett, akinek a vezetésével megszervezték a nemzetőrséget.

32 A községi forradalmi tanács tagjai Behojnik Pál, Bíró József, Péterfi Ferenc és Salamon János voltak. Náprádfán még október 27-én Draskovics Géza, Bakon Lajos, valamint Pálos Kálmán kihordták a tanács iratait (főként a legjobban gyűlölt begyűjtéssel kapcsolatosakat) és egy részét elégették. A forradalom leverése után csak Bakon Lajost citálták bíróság elé, mivel a másik két személy időközben külföldre távozott. Bakont a Zala Megyei Bíróság 1958. január 13-án bűnösnek mondta ki izgatás bűntettében és egy év börtönre, valamint 800 Ft pénzbüntetésre ítélte, előbbit háromévi próbaidőre felfüggesztve.

33 A szabad véleménynyilvánításra ezután még több mint három évtizedet kellett várni. Az 1990-es, valamint az azt követő parlamenti választások eredményeinek kellő részletezésére e helyütt sajnos nincs módunk, de összegzésképpen azt megállapíthatjuk, hogy a gutorföldei választók akarata alapvetően soha nem tért el jelentősen az országos trendektől. Mindig az országosan győztes párt illetve koalíció kapta itt is a legtöbb szavazatot. A különbség annyiban áll, hogy a jobboldali, konzervatív pártok - a korábbiak ismeretében kijelenthetjük, hogy immáron hagyományosan - relatíve mindig jobban teljesítettek, mint a többi politikai oldalt képviselők.

34 74