Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)
Káli Csaba: A településkép változásai a XX. században
A községek villamosítása viszonylag korán, 1938-ban napirendre került, de közelebbről ismeretlen ok - valószínűleg a fizetőképes kereslet hiánya miatt ekkor az még nem valósult meg. 22 A téma az ötvenes évek közepén került újra reflektorfénybe, amikor a munkálatok be is indultak. Először csak a belterületen, 1956-57 folyamán történtek meg a hálózatba kapcsolások, a külterületeken csak jóval később nyílott lehetőség a villanyvilágításra. 23 Náprádfán 1961-ben lehetett először a villanyt felkapcsolni, Újhegyen 1968ban, Újmajorban pedig 1969-ben. 24 Közegészségügyi szempontból is hosszú ideig akut probléma maradt a községek egészséges, vezetékes ivóvízzel való ellátása. 1968-ban törpevízműtársulat létrehozását kezdeményezték, ahová - a siker érdekében - a családok minimum 51 százalékának be kellett volna lépni. A rákötési díjat 3500 Ft-ban határozták meg és mindenkinek 15 m árkot kellett kiásni, illetve betemetni. 25 A társulat szervezése azonban rövid időn belül lekerült - időlegesen - a napirendről, mivel felmerült egy cserépüzem létesítésének lehetősége, amely fúrt volna kutat is, ellátva majdan az egész falut egészséges ivóvízzel. 26 Ez a kétségtelenül kedvező verzió azonban nem valósult meg, így újra a társulat létesítésének irányába kellett lépni. 1973-ban ez meg is történt, sőt ebben az évben már egy kutat is kiépítettek 302.000 Ft-os költséggel, így a következő években megindulhattak a vezetékre való rákötések. A törpevízmű létesítése a község fejlesztési alapját évekre előre lekötötte, így a további jelentősebb beruházások egy időre szüneteltek. 27 1989-ben kiépült a kábeltelevízió, amely akkor soros rendszerű volt, állapota a XXI. század elejére már nem felelt meg a követelményeknek. 28 A telekommunikáció terén az első nagyobb lépés a telefon-hálózat korszerűsítése, illetve az évtizedes igénylések kielégítése volt az 1990-es évek legelején. 1995-re lényegében befejeződtek a munkálatok, az akut probléma ezzel megszűnt. 29 A kilencvenes évtized elejére lényegében már csak egyetlen, igaz a legköltségesebb, infrastrukturális elem hiányzott a teljes közműéi" látottságból, a szennyvíz-rendszer. Első ízben 1992-ben vetődött fel reálisan ez a kérdés, a DALMA-üzem akkori indulása kapcsán. 30 Első körben a szennyvízhálózat kiépítésének költségét 100 millió Ft-ra becsülték. 1993-ban megalakult a szennyvíztársulat, rövidesen megkezdődtek a kivitelezési munkálatok is, 1995. január 17-én pedig már részlegesen át is adták a szennyvízcsatorna-hálózatot. A költségek, annak ellenére, hogy csak az 50 százalékos önrészt kellett vállalnia a falunak, óriási mértékben megterhelte Gutorfölde büdzséjét, ráadásul 27 millió Ft hitelt is fel kellett venni. A pénzügyi nehézségeket azonban átvészelte a település és a kilencvenes évek második felében már számos olyan apróbb nagyobb beruházás is megvalósulhatott, amelynek célja a falukép kedvező formálása, a közterek, parkok, utcák csinosítása, összességében az életminőség javítása volt. Ennek jegyében 80
