Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Káli Csaba: A településkép változásai a XX. században

A településkép változásai a XX. században A XX. század közepétől egy nagyon fontos demográfiai, egyúttal településképi változásnak lehetünk szemtanúi. Szinte valamennyi település életében egyfajta koncentrációs folyamat indul be, amelynek folyományaként a külterületen élő népesség száma az ezredfordulóra drasztikusan lecsökkent. Mint azt egy korábbi adatsorban láthattuk, az 1941. évi népszámlálás 1224 főt írt össze Gutorföldén. Ekkor a belterületen mindössze 802-en laktak, tehát az összlakosság nem egészen kétharmada (61,3 %). Ugyanekkor Náprádfán valamivel koncentráltabban élt a lakosság, ugyanis a 620 főből 522 (81,6 %) belterületi lakosnak számított.

1 A negyvenes évek végén, egészen pontosan egy 1949-ben kiadott kormányrendelettel (1300/1949. Korm. rend.) kijelölték, vagy újra megerősítették a települések belterületét, de ami a lényeg, a külterületnek minősített részeken megtiltották az építkezést. Ennek oka az volt, hogy a majdan kiépülő infrastruktúra költségei a lehető legkisebbek legyenek, illetve a leendő nagyüzemi gazdálkodást ne akadályozzák a szórványtelepülések. Támadt is ebből Gutorföldén konfliktus, ugyanis a vasúttól északra lévő görbői részeket - ahol a pár évvel korábbi földosztás során 60-70 család kapott házhelyet - külterületnek minősítették. A juttatottak közül tucatnyian eddigre már felépítették házukat, de a többieknek megtiltották, így földjükhöz napi három-négy km-t kellett gyalogolni, vagy szekerezni.

2 A külterületi lakosság aránya még 1960-ban, az akkori népszámlálás idején is jelentősnek volt mondható. Gutorföldén némileg csökkent - 31 %-ra Náprádfán viszont érdekes módon nőtt (29 %). A külterületi lakott helyek a fenti évben a következők voltak Gutorföldén; Állami Gazdaság: 68, Gizella puszta: 50, Görbő puszta: 27, Külsőtanya: 4, Öreghegy: 7, Rádiháza: 167, Újhegy: 51, Vasútállomás 14, Vilmamajor: 34. Náprádfán ugyanekkor; Állami Gazdaság: 37, Dühöngő: 18, Újmajor: 134 fő.

3 Az ezt követő években falvainkban is felgyorsult a külterületek elnéptelenedése, amelynek oka az infrastruktúra hiányában és a közszolgáltatásoktól, közintézményektől való nagy távolságban keresendő. Az 1995. évi helységnévtár adatai is alátámasztják ezt a folyamatot. Eszerint a következő településrészek számítottak külterületnek; Állami Gazdaság: 12, Gizellapuszta: 6, Görbőpuszta: 4, Rigóhegy: 1, Újhegy: 10, Újmajor: 8, Vilmamajor: 0 fő. Belterületen ekkor 1335 fő élt, tehát erre az időre a népességének mindössze három százaléka lakott külterületen.

4 Az elmúlt száz esztendőben Gutorfölde és Náprádfa épületállománya - a többi községhez hasonlóan - mélyreható változásokon ment át. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint Gutorfölde 92 lakóházából mindössze 15 épült 77