Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)
Molnár László: Élet a török után
A mondat első felével nincs semmi gond, az érthető és világos. A második „nem igazolt nemes"-re azonban egy kicsivel több figyelmet kell fordítani. A XVIII. században elszaporodott a nincstelen nemesek tábora. Ezek az ún. hétszilvafás nemesek aztán gyakran adták feleségül lányaikat jobb módú zsellérekhez, akik amúgy is szabadköltözésűek, szabadosok voltak. Házasságuk révén pedig kezdtek nemesi előjogokat élvezni jobbágytársaikkal szemben, nemesi mivoltukra hivatkozva, holott erre semmiféle jogalapjuk nem volt. Az úrbéri összeírásokban gyakran vallanak a megkérdezettek egyik-másik személyről, mint nemesről, de ezt csak akkor fogadják el a hatóságok, ha az illető bizonyítani tudja eredeti oklevéllel („kutyabőrrel"), vagy annak hiteles hely által kiadott másolatával. Gyermekeik, anyjuk révén, már nemesek voltak. Az előjogok jelentőségét mutatja a szomszédos község, Ortaháza lakóinak XIX. század második feléből származó utalása - amikor ennek már egyáltalában nem volt jelentősége -, hogy ők szabadmenetelűek, tehát nem röghöz kötött, robotoló jobbágyok voltak. Az állatok csekély száma megerősíti a korábbi adatokat, mely szerint legelőjük, makkoltatási lehetőségük csekély. Az 1830. évi Canonica Visitatio szűkszavúan ennyit ír róla: Birtokosai különböző nemesek. Lakosait két csoportba osztja: bérmálásra alkalmas 150, alkalmatlan 72 fő. Összesen 222 fő. A nép nyelve magyar. 29 A következő adat közel két évtized múlva kerül csak elő, 1848-ban. Szintén egy összeírás, a nem nemes népesség összeírása katonai célra. 30 A falu lakossága, mint azt látni fogjuk nem nagy, alig haladja meg a környező községek lélekszámát - Ortaházát 146-an, Náprádfát 288-an lakják ekkor. 1848 tavasza óriási fordulatot hoz a falu lakói többségének. Március 18-án az országgyűlés mindkét táblája elfogadja a közteherviselésről, az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlással történő azonnali megszüntetéséről és az egyházi tized eltörléséről szóló törvényjavaslatokat. Március 23-án, Batthyány Lajos gr. miniszterelnök körlevélben tudatja a megyékkel az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlással történő megszüntetését. Március 28-án V. Ferdinánd leiratot intéz az országgyűléshez. Ebben az úrbéri szolgáltatások megszüntetéséről szóló március 18-i, és felelős magyar kormányról szóló március 23-i törvényjavaslat átdolgozására szólítja fel, mivel az önálló magyar had- és pénzügyhöz nem járulhat hozzá, az úrbéri törvényjavallatban pedig nem látja biztosítva a birtokosok kárpótlását. Április 6-án a Pest megyei Közbátorsági Választmány a szőlődézsma eltörlését követeli. Másnap a király elfogadja az úrbéri szolgáltatások eltörléséről szóló törvénycikket, 11-én berekeszti az utolsó rendi országgyűlést és szentesíti törvényeit. 32
