Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Molnár László: Élet a török után

urna nagyon silány, 75 dénáros bort terem. Kereskedésből nincs jövedelmük. Dolgaikat egymás közt értékesítik. " 10 1722-ben Zala megye főszolgabírója - Niczky Boldizsár megbízásából - felszólítja a Mátayakat, hogy az általuk Söjtörön eladott birtokokért járó vételárat vegyék fel.

11 1728-ban a Sárkány féle összeírásban az alábbiakat olvashatjuk a faluról: Mátay János, Mátay György, Mátay Benedek és Mátay János Mátay István örökösei, részben az apjuktól örökölt birtokot ténylegesen birtokolják, másrészt birtokaik többi részét a Zychi családtól vették zálogba. Ekkor a faluban 16 szabad költözésű lakos él, ebből hazátlan: 7, kézműves: 1, bíró: 1. Velük élő fivérek: 2. Extráneus, akiknek birtoka volt Gutorföldén, vagy ott bérelt területet művelt: 23. Zebeckéről 4, Náprádfáról 14, Szentpéterföldéről 5. Jobbágytelkek, ahhoz tartozó földek és rétek nem voltak. A falu lakói 23 hold szabaddá nem tett irtásföldön gazdálkodtak. Hasonló módon művelték a réteket, melyek területe 12 kocsinyi volt. Hegyvám és tized alá eső szőlők területe 66 kapásnyi volt. A hegyvámot a földesúrnak, a tizedet az egyháznak adták. Újonnan telepített szőlő 2 kapásnyi volt. Ennek kihangsúlyozása azért fontos, mert a földesurak legtöbb esetben megengedték, hogy a jobbágyok az elvadult szőlőket újratelepítsék, vagy erdőt irtsanak és annak helyére ültessenek szőlőt, amely saját, örökíthető tulajdonuk maradhatott. Részlet a Mátay család nemesi okleveléből 25