Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A Széchenyiek örökösei: az Oltay és a Nemestóthy Szabó családok

Az összes gazdaság fele csupán egy birtoktagból állt, és helyzetük inkább romlott, mint javult. Saját erejükből nem tudtak fejleszteni, a gyarapodás ke­veseknek sikerült. A gépesítés minimális volt, az uradalmaktól eltekintve. A faluban az 1930-as években négy, majd öt cséplőgépen osztoztak: Nemestothy Szabó Lajoson, Oltay Guidón és Lászlón kívül Horváth László és Harsányi Pál tulajdonában volt egy-egy benzinüzemű gép. 198 Haszonbér­be csupán 12, jórészt törpebirtokot adtak ki, és hiányzott a vállalkozó, beru­házó gazdagparaszti réteg. 199 A Széchenyiek örökösei: az Oltay és a Nemestothy Szabó családok A Széchenyi család az úrbéri kárpótlások idején nem vesztette el pozícióit, inkább gyarapodott: 1854-ben Deák Ferenc kehidai birtokát vette meg Széch­enyi István kisebbik fia, Ödön. A majorsági birtokokat a gazdatisztek és a személyzet kezelte továbbra is, és ebben az időben tűnt fel számtartóként Oltay Sándor. Miután Széchenyi 1860-ban meghalt, a szentgyörgyvári urada­lom Ödönre szállt, s az 1862-es birtokfelméréskor őt képviselte Oltay. Gróf Széchenyi Ödön életében azután mégis kevés szerep jutott a gazdálkodásnak, tengerészkapitányi képesítést nyert, majd a magyar tűzoltóság kiépítésén munkálkodott. Vagyonát eladva 1874-ben ment ki Törökországba, a követke­ző évben le is telepedett ott, és csak időnként látogatott haza. Az uradalom sorsa innentől fogva összekapcsolódott az Oltay családdal. Oltay Sándor a falubeli kastélyt vette meg, udvarral, kerttel, s a gazdasági épületekkel. Fia, Oltay Guidó nevéhez fűződik a földterületek megszerzése a család számára, magának és két testvérének, Kamillának és Ernesztinának. 1881-ben árverés útján lett az övék a falutól É-ra eső teljes határrész, Alsó­és Felsőmándpuszta és a betefai szántók, kiegészítve két öreghegyi szőlővel. Néhány különálló, ugyancsak védett nemesi telek a Templom föli-, a Teme­tői- és Almás-dűlőben, D-en a Hosszú-holdakban feküdt, s a legnagyobb kobzói szőlő is idetartozott. Az 1880-as években ezek kiegészítésére, töre­kedve a meglevő birtokok egy tagba vonására, Oltay Guidó további szőlőt és betefai szántókat vásárolt, immár a parasztgazdáktól. Cserszegtomajon és Köszvényesen is magáénak mondhatott egy-egy kisebb birtokot. Az urada­lom nagyobb területcsökkenést csupán 1889-ben szenvedett el, amikor Oltay Ernesztina részét megvásárolta Nemestothy Szabó Lajos: ez volt Felsőmándpuszta. 200 Oltay a vidék első gazdájává vált, s vagyonánál fogva nemcsak a falusi kép­viselő-testületben volt állandó helye, de a törvényhatósági bizottságba is be­választották. Megyei viszonylatban 1897-ben az 51. a legtöbb adót fizetők 88

Next

/
Thumbnails
Contents