Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a török időkben

léskor szedett vám formájában folyt be az urak kaszájába. Ugyancsak pénzbeni jövedelmet jelentettek a malmok, köztük a Mánd határában lévő. A tartomány egyik településén birtokos volt a Kustányi család is, Kustányi Demeternek 1474-ben 4 és fél jobbágyportája volt Mándon.

31 Birtoklásuk eredetére két lehetséges magyarázat is van. Elképzelhető, hogy még a Pécz nemzetség idejéből származik itteni birtokuk, vagy pedig mint familiárisok vették zálogba, esetleg kapták hűségük fejében a Marczaliaktól. Szentgyörgyvár a török időkben A mohácsi csatát követően az ország rendjei két királyt választottak, aminek következtében az országban polgárháborús helyzet alakult ki. A török még csak a küszöbön állt, és még bő egy évtizedet kellett várni, hogy rászánja magát az ország bekebelezésére. 1527-1541 között a Dunántúlon is rendszeresek voltak a két fél közti összecsapások. Szentgyörgyvár szerepéről sajnos közvetlen forrásunk nem maradt fenn, de bizonyosra vehetjük, hogy Mohács előtti központi szerepét részben továbbra is megőrizte. Várnagya, Palatics János Zala megye főispánjaként, valamint Semjén Antal kapornaki apát fogadott fiaként és az apátság egyik patrónusaként, jelentős szerepet játszott a kettős királyság idejének zalai közéletében. Az oszmán terjeszkedés azonban lassan Zala megyét is elérte. Az első közvetlen tapasztalatokat, még a mohácsi csatamezőről szerteszét száguldó török portyáktól megismerte a megye lakossága, de 1532-ben a szultáni had már Zala megyén keresztül vonult fel a császárváros ellen. A török fősereg Zalavártól délnyugatra, Kanizsán és Kapornakon keresztül vonult célja felé, míg a kísérő csapatok beszáguldozták a fél Dunántúlt, és átkelve Hídvégen elpusztították a zalavári tartományt és bizonyosan súlyos csapást szenvedett Szentgyörgyvár környéke is, ostromra azonban nem került sor.

32 A törökök a sikertelen támadást követően kivonultak az országból és a rendek ott folytatták a török ellenes harcot, ahol abbahagyták. A környék legnagyobb hadura Enyingi Török Bálint elfoglalta a Gersei Pethők tátikai és rezi várát, Bakics Pál pedig Csobánc körül vívott harcokat a Gyulafyakkal.

33 1538-ban Kecseti Márton veszprémi püspök parancsára sümegi katonák szállták meg Tátikát, míg Pethő Péter Egerszeget rombolta le.

34 Palatics János szentgyörgyvári helytartó eközben szoros kapcsolatban állt Enyingi Török Bálinttal, aki a kapornaki apátság patrónusaként rendszeresen igénybe vette az apátság javait és katonai erejét a háborúskodáshoz. A háborúskodásnak János király halála és Enyingi Török Bálint fogsága vetett véget. Eközben azonban a török is megkezdte magyarországi terjeszkedését, 1541-ben elesett Buda, de Zala 33