Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei
Kr. е. 1. században viszont egyre gyakoribbá váltak az urnás temetkezések. A Keszthelyi Hírlap 1900. július 29-i száma tudósít arról, hogy Oltay Guido szentgyörgyvári birtokos többek között egy kelta füles bögrét és egy kelta tálat ajándékozott a Balatoni Múzeum Egyesületnek. A múzeum régi leltárkönyvébe 1903-ban az ő ajándékaként leltároztak be egy kétfülű kelta korsót. 14 Ép edényekről lévén szó, minden bizonnyal sírból származtak. Ez a temető talán Felsőmánd-pusztán lehetett, hisz az említett régi múzeumi leltárkönyv 900. tételéhez azt írták: „Kelta hamv-veder; Szabó Lajos ajándéka; Lelőhely: Felső Mánd." 15 A kelták uralmának a római hódítás vetett véget. A rómaiak a Kr.e. második évtizedben kerültek a dunántúli kelták közvetlen szomszédságába, amikor a mai Ausztria területén található noricumi királyságot a birodalomhoz csatolták, ill. amikor Tiberius, Augustus császár fogadott fia meghódította a Dráva-Száva közét. Több adat igazolja, hogy Noricum megszerzésével egyidejűleg ellenőrzésük alá vonták az Adriát és a Balti tengert összekötő távolsági kereskedelmi utat, a Borostyánkő utat, és ezzel a Dunántúl nyugati sávját is, hozzávetőleg a Balatonig vonaláig. Az egész Dunántúl csak Claudius császár uralkodása idején (41-54) került római uralom alá, és ekkor szervezték meg Pannónia provinciát. A rómaiak nem irtották ki a helyi őslakosságot, a bevezetett közigazgatási egységek - a civitasok - is a korábbi törzsi határokhoz igazodtak. A fontosabb utak mentén pedig hamarosan megjelentek az első telepesek, kereskedők. A régészeti leletek alapján a Zala folyó mindkét partján haladt egy-egy távolsági út a római korban, és ahol összeszűkült a folyó vagy a sekély vízben gázló volt, az egyik útról át lehetett kelni a másikra.Egy ilyen átkelő lehetett területünkön is, ezért Szentgyörgyvár határa már a koracsászárkortól kezdődően lakott volt. Az egyik település a Kis-Dombhát dűlőben, annak inkább az északi felében helyezkedett el. Terepbejárásunk során jellegzetes korongon készített, jól kiégetett római kori kerámiatöredékeket gyűjtöttünk itt. 16 Ehhez a településhez természetesen temető is tartozott. Ennek pontos helyét nem ismerjük, de a századfordulón Felsőmánd-pusztáról, közelebbi lelőhely megnevezése nélkül került a Balatoni Múzeumba egy koracsászárkori 32 cm magas, széles szájú, szűk talpú világosszürke urna, 17 amely éppúgy egy hamvasztásos sírból származhat, mint az Oltay Guido által ajándékozott egyik bronzfibula. 18 A földbirtokos többi ajándéka, két jellegzetes alakú, 4. századi, bronzból készült szíj vég, és az un. T ill. hagymafejes fibula töredékek azt igazolják, hogy az itteni telepet és temetőt a későcsászárkorban is használták. 19 A régészeti topográfia készítői úgy vélték, hogy ez a 4. századi temető az Alsómánd-pusztai egykori iskolaépület mellett lehetett, ahol Ormódy Ferenc tanár közlése szerint korábban edénymellékletes, csontvázas sírokat találtak. 20 Ezeket későcsászárkorinak tartották, és feltételezték, hogy az előbb említett tárgyak is innen kerültek elő. 21 Sajnos ezeknek a te13
