Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A koalíciós időszak és a földreform

Nemestóthy Szabó Lajos és Gábor mint károsultak tiltakoztak csaknem teljes birtokuk elvétele ellen; mindkettőjük egyedüli megélhetésének a gazdálkodást nevezte meg, a háborúban nem fejtettek ki magyarellenes tevékenységet, tehát semmi olyan tényező nem állt fenn, ami miatt őket büntetni kellene. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 1947-ben helyt adott a panasznak, és az elvett ingatlannal azonos értékű csereingatlan átadását rendelte el, tekintve, hogy az eredetit már felosztották. Ugyanerre várt Nemestóthy Szabó Gáborné - neki is csak a major belső területe maradt meg - , akinek az alsómándi birtokait kiváltó csereingatlan járt volna, ám az átadás halasztódott.^ A másik fél részéről is érkezett kritika, amely jelezte, hogy a gyors földosztás nem volt minden esetben méltányos. Akik 1945-ben kimaradtak, 1947ben újra próbálkoztak, ám a tartalékföldekhez csak indokolt esetben nyúltak.

395 Alsómándról az egykori cselédek egyenesen a miniszterhez írtak levelet a megtapasztalt visszásságok miatt. Hiába lett az övék a 470 hold, ők, a helyiek csak 130 holdat kaptak meg, a többit idegen községbélieknek adták. Az új gazdáknak sokszor olyan kevés föld jutott, hogy helyzetük inkább rosszabbodott, mintsem javult - és ebben ők is támogatták a tulajdonosnő rehabilitációját: ha visszakapna száz hold földet, fel tudná fogadni azokat a munkásokat, akik most törpebirtokokból próbálnak megélni. Úgy látják, hogy a pusztán élő 22 család nem részesült igazságos elosztásban, a földek javát a „sógorok, komák" kapták, és megtörtént pl., hogy az uradalmi bognármester családját egy hold szántóval és egy hold réttel elégítették ki, mondván, hogy éljenek meg az iparból, holott a mester 1944-ben eltűnt a fronton.

396 1947 második felében hoztak végleges határozatot a két évvel azelőtt megállapított házhelyek ügyében. A falu belterületétől E-ra esett a Dióskálaljaidűlő és a Templomföldi-tábla, az alsópáhoki út mentén a Temetői-földi-dülő, ahol összesen 72 új ingatlant jelöltek ki, és kárpótlásként itt kaptak csereterületet az Oltay-örökösök is. Főként a volt gazdasági cselédek részesültek telekben, a fenti három dűlőben, továbbá Alsómánd és Felsőmánd határában. /Melléklet/ A helyszíni kitűzés 1948 nyarán történt meg Kámán Ferenc bíró, Tompa Gábor és Rezes Máté elöljárók, valamint a helyi UFOSZ-szervezet (Újbirtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetsége) képviselői, Bankó János, Illés József és Kovács János közreműködésével.

397 1946-ban szétvált az alsópáhoki körjegyzőség. Szentgyörgyvár önálló lett; tudott biztosítani alkalmas épületet a jegyzői hivatalnak, lakással, és be kívánta vonni Zalaköszvényest is. Indoklásában szerepelt, hogy Alsópáhokra csupán egy földút jelenti az összeköttetést (valóban alsóbb rendű volt, mint az országút, de javították, karbantartották), s Mánddal együtt két szövetkeze115