Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

Hitélet a faluban

Hitélet a faluban Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a falu lakossága a középkorban a római katolikus vallást követte. Nem is volt más lehetősége, erre erővel kényszeríttettek. Az ősi hitvilág, a sámánizmus, a természeti erők - tűz, víz, szél vagy sziklák, és több száz éves fák - imádása nehezen kopott ki a magyarok hitvilágából. Nem véletlen, hogy László és Kálmán királyaink 1092-ben, valamint 1100 körül, törvényben kötelezték az ország lakosait, hogy csak templomok kerítésén belül, megszentelt földbe temetkezhetnek, mert még mindig voltak követői a pogány vallásnak. Ez a törvény a XVIII. század közepéig élő volt. Mária Terézia és fia, II. József rendelkeztek közegészségügyi okból, a településeken kívüli temetők nyitásáról. E században nyitottak új temetőket a pákai plébánia községeiben is. A templom melletti temetőt 1774-ben zárták be. A XIV-XV. században a falu lakosai tehát biztosan katolikusok voltak. Nem biztos azonban ez a XVI. század második felére, amikor Bánffy István lett a falu birtokosa, akinek "Alsólendvai vára a protestantizmus XVI. századi terjedésének lett a központja ". A korabeli gyakorlatnak megfelelően; amilyen vallású volt a földesúr, a jobbágy is azt a vallást követte. A közeli községek némelyikéről biztosan tudjuk, hogy a reformáció tanait követték. Az újratelepítés után "helyreállt a rend". Eszterházy Pál és családja hithű katolikus volt, így annak kellett lennie a birtokain élőknek is. Csak az 1764-es birtokösszeírásban olvashatunk egy kirohanást a lakosság vallási hovatartozásáról: "Pákai plébániának filialisa, a hol egy felségtelen luteránus vagyon, á többi pápisták. " 1777-ben szám szerint is összeírták a különböző vallásúakat. így tudjuk, hogy ekkor 3 evangélikus is élt a faluban. Feltételezhetően az 1764-ben említett lutheránus családja. A soron következő urbáriumok, katonai összeírások is mindenütt kiemelik a falu katolikus voltát. Ez így marad a XX. században is. Templomba Pákára jártak. A kisszigeti iskola elkészülte után - amely egyben kápolnául is szolgált - Kisszigetre jártak. Főleg az asszonyok és gyerekek. A férfiak, főként a nagyobb ünnepeken karácsonykor és húsvétkor Pákára jártak. Természetesen a karácsonyi éjféli misét csak templomban celebrálták. Az iskola elkészülte után a tanítónak kötelessége volt a vasárnap délutáni litánia megtartása. Ezen túl az iskolai hitoktatás is. A kisszigeti iskola-kápolna annyira fontos volt, hogy a kisszigeti és ortaházai gyerekek első áldozása még az 1960-as években is ott történt. Mára változott kissé a helyzet. Míg régen gyalog a miseúton Kissziget közelebb volt, ma kerékpárral, autóval gyorsabban elérhető a pákai templom. Esküvőjüket, abban az esetben, ha a menyasszony a pákai plébániához tartozott, úgy a pákai templomban tartották. 78