Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

Ipari munka - Az oktatás története

Ipari munka 1945-ig a falu lakói közül csupán néhányan dolgoztak az iparban, a lakosság zöme mezőgazdasági munkából élt. A faluban is csak egy kovács, egy boltos és egy kocsmáros képviselte a más foglalkozásúakat. Az ipart elsősorban az olajipar jelentette. A MAORT itteni beruházásai, tevékenysége főleg fuvart és kézi napszámot jelentett, és csak egy-két férfi tudott elhelyezkedni állandó munkára az olajiparban. Ez a későbbi időben is így volt. Inkább kisegítő mezőgazdasági, vagy kézműipari tevékenységnek számított, amikor a budnyai (Szentpéterfölde) erdészetnél a fakitermelés melléktermékeként ágseprüket készítettek. Ugyancsak az 1930-as években, kosárfonó és szövő tanfolyamokat tartottak a lakosság téli foglalkoztatására, és némi pénzkeresethez juttatására. Az ötvenes-hatvanas években - elsősorban a fiatalok, és középkorú férfiak a rohamosan iparosodó Zalaegerszegre jártak nagyobb számban dolgozni. Helyzeti előnyt jelentett számukra a vasút. Közben a termelőszövetkezet melléküzemei, a Pákán létesített varróüzem melyet a Zalaszentgróti Ruházati Szövetkezet hozott létre - elsősorban a nőknek jelentett munkalehetőséget. A lentiben felépült ÉPFA, és a zalaegerszegi ruhagyár Lenti üzeme - az autóbuszjáratok beindításával -, kétpólusúvá tette az ingázást. További munkalehetőséget jelentett a Zalakerámia Rt. tó feji gyára, ahova jelenleg is többen járnak dolgozni. Az olajipar tényleges megtelepedése, a falunak nem jelentett munkahely-teremtést. A MOL beruházásai az iparűzési adó révén - anyagilag sokat segítenek a falunak, de munkahely teremtés szempontjából, az ott foglalkoztatottak csekély létszáma miatt tevékenysége nem jelentős. Az oktatás története Ortaháza a környező településekhez képest későn jutott önálló iskolához, és jelenleg sincs a falunak saját iskolája, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az ortaházai gyerekek az elmúlt két és fél évszázad alatt folyamatosan részesülhettek iskolai oktatásban. Az első hivatalos adat, amely kézzelfoghatóan bizonyítja a falu és az iskola kapcsolatát 1770-ből való. íme: "Helyben tanító nincs, a pákai tanítónak fizetnek, mert ahhoz a plébániához tartoznak, és ő szolgál az itteni lakosoknak" Azt, hogy hány gyereket tanított, nem derül ki. Azt tudjuk, hogy a tanító a gyerekeket a hit alapjaira, írásra és olvasásra tanította. Ezért mindegyiktől évi 1 Ft-ot kapott. Ekkor összesen 20 tanítványa volt. 1771-ben azt írták a tanítóról, hogy a hívek tartják el, és a hívek bevo66