Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

A közigazgatás története

A közigazgatás története Nagyon leegyszerűsítve a középkori közigazgatás történetét az alábbiak szerint foglalhatnánk össze: A középkorban a közigazgatás szervezete - látszólag - roppant egyszerű volt. A legfőbb törvényhozó, és a törvényesség legfőbb őre ugyanaz a személy - a király - volt. Ő a vármegyék élén álló várispánok útján igazgatta az országot, bizonyos jogosítványokat átadva számukra. Kaptak néhány jogosítványt a földesurak is. A jobbágyok helyzetét ily szempontból ez utóbbi határozta meg. Ott volt a földesúr, aki szinte korlátlanul uralkodott felettük. Ha még pallosjoga is volt - ezt pedig még a XVIII. század első évtizedeiben is adományozott a király némely földesúrnak -, akkor saját belátása szerint ítélhetett, illetve végeztethetett ki jobbágyai és szolgái közül bárkit. (Természetesen nem nemest értve ez alatt.) A feudális közigazgatás jelentős változását a mind erőteljesebb polgáriasodás hozta magával. Ennek hatása - már a középkor folyamán is - előbb a városokban, majd egyre terjedve, a falvakban is éreztetni kezdte hatását. A földesúr és a jobbágyok közti viszonyt, a szolgáltatások módját és mennyiségét szerződés - urbárium - rögzítette. Ilyenek Ortaházára vonatkozóan is fennmaradtak. 1767-ben Mária Terézia az egész országra kiterjedő úrbérrendezést hajtott végre. Ennek során minden falu kapott urbáriumot. A királynő által kiadott urbárium kilencedik pontja kitér a falu közigazgatására is. E szerint a falu a földesúr által kijelölt három jobbágy közül választhatott magának bírát, továbbá a földesúr hozzájárulása nélkül választhattak maguknak jegyzőt és esküdteket. A jobbágy falvakban a jegyzők megjelenése csak a XIX. század negyvenes-ötvenes éveitől válik nagyobb méretűvé, összefüggésben azzal, hogy a községnek mikortól lesz iskolája, mert legtöbbször a tanító és jegyző egy azon személy volt. A királynői rendelet alapján 9 kérdőpontban részletesen leírták a községek állapotát. (Ezt az összeírást majd a függelékben közöljük.) Ebből az összeírásból ismerjük a falu elöljáróit: Belső Péter Öreg Bíró, Belső Ferenc Eskütt A község közigazgatásáról a XX. század előtt kevés adatunk van. Legkorábbi erre vonatkozó adat az 1548. évi, amikor egy bírót (judex) említenek. Kétszáz évvel későbbi a következő, az előzőekben leírt összeírás. A már korábban ismertetett 1849. október 26-i császári rendeletek kihirdetését igazolták kézjegyükkel Devecz Ferenc bíró, Belső János és Kovács Gábor esküdtek. Ezen az okiraton használták először - ismereteink szerint - a község pecsét49