Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

A község XX. századi történelme

A falu a második világháborúból is kivette részét. 1941. július 2-án Ortaházán, a körjegyzőség községeiből 16-an vehették át az erdélyi emlékérmet: Vajmi János, Borosán István, Benkő Sándor, Devecz János, Bódis Gábor, Becze János, Kovács Dániel, Fehér Károly, Zselezen Károly, Belső Pál, Kucsár Lajos, Fehér József, Miilei Károly, Dávid Gyula, Dávid Sándor, Leidl Gyula. A háborús intézkedések a falvak életébe is sok újat hoztak. Kötelességévé tették a községeknek az utak állandó járható állapotban tartását, ez a téli havazásra is értendő, és azonnali feladatként szerepel. Ezt a munkát a falu közigazgatási határáig kellett elvégezni közmunkában. A körjegyzőség községei novemberben bejelentették csatlakozásukat a délvidék visszafoglalása után újjá alakult Alsólendvai járásbírósághoz. Az ugyancsak e hónapban a lovakat nyilvántartó tiszt által tartott osztályozásból tudjuk, hogy ekkor a faluban 52 ló, és 26 jármű, azaz lovas szekér volt. November 16-i ülésén a képviselőtestület az 1939- ben elhatározott jégverem építésre 460 pengőt szavazott meg, azzal, hogy annak 1943-ban el kell készülnie. A Novai Járási Vöröskereszt Fiókegylete Választmányába választmányi tagnak Vizsy Károly körjegyzőt, Szeclenik Ilona kisszigeti tanítónőt, és Pál Jenő tanítót választották meg. Lakosság létszáma ebben az évben: 346 fő. Sorkatonaként és leventeként bevonultatott férfiai és fiataljai közül sokan nem tértek vissza. Többen pedig rövidebb - hosszabb hadifogság után kerültek csak haza. A hősi halált haltak méltán megérdemlik, hogy e helyütt név szerint megemlékezzünk róluk: Honvédek: Bartalics József Devecz János Czigány György Czigány József Kovács János Parti Sándor Sári József Takács Ferenc Vajmi István Vajmi Károly. 30