Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

Élet a török után

1819-ben ez a statisztika csökkenést mutat, és az alábbi szerint alakul. Ház: 16 Háznép (család): 17 Férfi: nemesek szolgái: 1 Paraszt: 8 Mindenrendű zsellér: 16 Fiúgyermek: 30 Nők általában: 67 Férfi: 1-17 évig: 24 18-40 éves, nős: 9 Nőtlen és özvegy: 8 40 éven felüli: 14 Római katolikus: 55 Távollévő az országban: 1 A falu lakossága tehát: 122 fő. Alaposabb kutatást igényelne annak a kiderítése, hogy ez a csökkenés természetes, betegségek, egyéb okból bekövetkezett, vagy a háború következménye. Sajnos a különböző levéltári források sem mindig megbízhatóak, és szolgáltatnak egyértelmű adatokat. Ezért némiképp fenntartással kell kezelnünk azokat. Ennek bizonyítékaként álljon itt két adatsor. Mindkettő 1828ban készült összeírás: Az adózók száma: 29 29 Jobbágyok száma: 3 3 Zsellérek száma: 11 11 Fivérek száma: 2 2 Házak száma: 14 14 Igásökrök száma: 2 2 Anya tehenek: 32 7 2 évnél öregebb ünők: 3 3 3 évnél öregebb lovak: 30 22 1 éves sertések: 50 12 Ezek az összeírások azért pozitív adatokkal is szolgálnak, mert leírják - ezáltal megismerhetjük - a falu határát, földjeit, és azok jövedelmezőségét. "Szántóterület 42 pozsonyi mérő gabonát terem, rétjük pedig 16falc.(atme.) volt. Jobbágyfalu, az uradalomnak a tizedet természetben, a kilencedet a föld 1 pozsonyi mérő kapacitású területe után 4 1/5 krajcártól kezdve, készpénzben fizetik. Két egyenlő nyomású a vetésforgó. Búzát, rozsot, zabot, kukoricát vetnek. A rétek egyszer kaszáihatók. A dombokról lezúduló vizek károkat okoznak. A terület fekvése dombos, talaja agyagos -1/4 éves urbális korcsmája 6 18