Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

Élet a török után

Az 1768. évi Urbárium első lapja adóköteles. Több nagycsalád is van, ahol egy-egy családban 16-17-en élnek együtt, közülük 6-8 az adózó. A 13 családból 2 család zsellér. Nem a falu közösségéhez tartozó, máshonnan érkezett 1 család van, a községi csordás. Ők öten vannak, és ketten fizetnek adót. Terményeik közül a kukorica 53 pozsonyi mérőt termett, szőlőterületük 103 kapásnyi. Vására, heti piaca nincs, bérfuvarozási alkalom, halászat, kocsmajog szintén nincs. A köznépet megilleti a bormérés Szent Mihálytól Újév napjáig, de az elmúlt évben az alatt az idő alatt semmit sem mértek ki. Az év többi részében a kocsma az uradalomé. Mint látjuk az előző évhez képest ezt a kedvezményüket az uraság szűkítette, mert április 24. helyett december 31-ig árulhatták csak a borukat. A Boli pusztai kaszálóról begyűjtött szénáért szekerenként 37,5 dénárt fizetnek, az itteni szántóföldek terméséből pedig kilencedet adnak a földesúrnak. Vámszedőhely, pálinkafőző üst, malom vagy más, a község által használt királyi haszonélvezeti jog nincs. Természet adta hátrányok nincsenek, kivéve, hogy a Cserta folyó áradásai gyakran elárasztják és elrontják rétjeiket. Katonai összevonás és átvonulás (katonaság ellátása) nem terheli, a községnek adóssága nincs. 14