Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

II. fejezet: Batyk középkori története - A falu kialakulása és nevének eredete

legmagasabb méltóságra jutott tagja a kezdetben Tűrje, majd birtoka alapján Szentgróti Dénesnek nevezett bán volt. Dénes, mint főlovászmester IV. Béla király oldalán részt vett 1241-ben a tatárok elleni elvesztett Muhi csatában, azok között a fiatal vitézek között volt, akik a király kimentették a csatából és elkísérték menekülésében az Adriai tenger partjára. Eközben a király kine­vezte horvát-dalmát-szlavón bánná és királyi helytartóvá. Dénes 1245-ben a király utáni első ember, Magyarország nádora, majd tárnokmestere lett. 1248­ban azonban újra nádori címet kapott. Mindeközben több vármegyének az is­pánja is volt, majd élete utolsó éveiben szolnoki ispán lett. Dénes unokaöccse Szentgróti Fülöp az egyházi pályára lépett, előbb dömösi prépost, majd zág­rábi püspök lett, 1262-től 1272-ben bekövetkezett haláláig pedig esztergomi érsek, Magyarország legfőbb egyházi méltósága volt. Rajtuk kívül a 13. szá­zad közepén a nemzetség szinte minden tagja viselt valamilyen méltóságot. A Tűrje nemzetség a 13. század végére, három ágra vált szét, amelyek nevüket a lakóhelyükről kapták. így lett a Tűrje nembeli Joachim (a fent említett Dé­nes testvére) a Szentgróti család, a Tűrje nembeli János a (Zala-) Béry és testvére Márk az Orbonay család őse. 9 A nemzetség tagjai kötelességüknek érezték, hogy a saját monostoruk­ról, a türjei prépostságról gondoskodjanak. 1249-ben Szentgróti Dénes bán nagy birtokokat adományozott a prépostságnak. A szerzeteseknek adta a barlabáshidai, a vitenyédi birtokait. Szentgróton négy jobbágy telket, egy malmot és a vám bevételeinek a felét. Rajta kívül a nemzetség más tagjai is jelentős adományokkal gyarapították nemzetségi monostorukat. 10 Ezeknek a nemzetségbeli birtokadományozásoknak köszönhetjük Batyk első írásos említését is. 1251-ben ugyanis Szentgróti Dénes bán nővére, bizo­nyos Ákos özvegye a lelki üdvössége érdekében a türjei premontrei szerzete­sek Szűz Mária egyházának adományozta Batyk nevű prédiumát háromeké­nyi földdel, a rajta lévő malommal és egy Pechur nevű szolgával együtt, akit harangozónak szánt a monostorban. A korabeli jogviszonyok szerint a nem­zetségi birtokot csak a nemzetség minden tagjának a beleegyezésével lehetett elidegeníteni. Ezért amikor Lőrinc türjei prépost és János nevű rendtársa ok­levél kiállítását kérte, a veszprémi káptalan a nemzetségbeli rokonai bele­egyezését kérte az özvegy képviselőitől. Ezért 1251-ben Szentgróti Dénes bán, akkor szolnoki ispán tudatta a veszprémi káptalannal, hogy nővére a ro­konok belegyezésével tette az adományát a prépostság javára, ezért ne kétel­kedjenek benne és állítsanak ki róla bizonyságlevelet. Ezután már a veszpré­mi káptalan is kiállította az adományozásról a bizonyságlevelét. 11 Az okle­vélben leírják a birtok fekvését is. Eszerint az két patak között fekszik. Kelet­ről a Batyk-patak, nyugatról az Ágas-patak, északról pedig Zlaudus püspök faluja határolja. s

Next

/
Thumbnails
Contents