Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - A jobbágyok élete a 18. század közepén

vére, akinek nevével emlegettek egy-egy házhelyet. Ilyen például az előző fejezetben sokszor előkerült »Nagy Peti helyé". A betelepülők új házakat és gazdasági épületeket építettek maguknak a régi házhelyeken. A szántókat feltörve használatba vették, a réteket kaszálni kezdték. Mivel békés viszonyok között, jobb eszközökkel egyre több földet tudtak megművelni, ezért idővel kicsi lett a falu területén lévő megművelhető terület. Ezen úgy segítettek, hogy erdőket kezdtek kiirtani és felégetni, így termővé téve újabb területeket. A szorgalmasabb, jobb lehetőségekkel bíró jobbágyok szőlőművelést is vállaltak a környező szőlőhegyeken, ami után borban fizettek dézsmát uraiknak. A jobbágyok fő megélhetési forrása a földművelés és az állattenyésztés volt. A művelt területeken a 18. század elején, a betelepülés után egynyomásos gazdálkodást folytattak. Ez annyit jelent, hogy nem minden évben vetették be ugyan azt a földet. A földek háromszoros termés hoztak. Később áttértek a kétnyomásos gazdálkodásra, amikor a földterületet kétfelé osztották, az egyik részén volt a gabonavetés, a másik részét pedig ugaron hagyták, itt legeltettek. 1748-ban egy telekhez 10 hold szántó és 3 szekér szénára való rét tartozott. A földeket a jobbágyok két ökörrel szántották és művelték el, általában búzát, árpát és rozsot termesztettek. A ház körüli aprójószágon kívül sertést, juhot, tehenet és ökröt tartottak. Ló ebben az időben még csak ritkán volt a jobbágyok birtokában. Az állatokat a község legelőin vagy az ugaron legeltették. Legeltetésre, ősszel makkoltatásra használták a falu területén lévő tölgyes erdőket is. A jobbágyok a földhasználat fejében bérletet (árendát) fizettek, termésből pedig tizedet adtak földesuraiknak, de szolgálattal is tartoztak. Például 1748-ban Zalabéri Horváth Zsigmond jobbágyai 20 napot szolgáltak évente a házhelyeik fejében. Különböző ajándékokat is kellett adni az uraik részére, 1748-ban például a türjei prépostságnak évente két csirkét. Ha erdő irtásával új területeket akartak tennővé tenni, erre először a földesuraiktól kellett engedélyt kérni. 1742-ben a Türjei prépostság bizonyságlevelet állított ki arról, hogy a batyki jobbágyoknak megengedte, a prépostság makktermő (tölgyes) erdejének irtását. 1743-ban pedig a prépostság újra a saját erdejében földet ad irtásra.

256 Az irtásföldek a művelés alá vonás után néhány évig adómentesek voltak, hogy a belefektetett munka megtérüljön a jobbágyok számára. A batyki jobbágyok a földművelés mellett, mint láttuk állattartással is foglalkoztak. A legelőterület a faluban mindig kevés volt, ezért úgy kellett bérelniük a földesuraiktól. Ilyen eset volt, amikor 1743-ban Batyk és prépostság szerződést kötött a Csapó területén folytatható legeltetésről, amely szerződést a következő években folyamatosan hosszabbítottak. 1768-ban a job79