Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

II. fejezet: Batyk középkori története - Áttekintés

lisban durván kifosztotta Vasvárt, feltehető, hogy nem a legbékésebb módon viselkedtek az útjukba kerülő falvakban sem. Miksa a hadjárata során elfoglalta a Dunántúl jó részét Székesfehérvárig. 1491-ben lendült támadásba II. Ulászló magyar király, aki visszafoglalta az elvesztett területek egy részét. Az 1491. november 7-én kötött pozsonyi békében viszont még mindig a Miksa kezén levő várak között említik Szentgrótot és Kemendet is, tehát vidékünk több mint egy évig osztrák kézen volt.

84 Valószínűleg ennek a hadjáratnak a tapasztalataiból is okulva kérte 1507-ben Béry István II. Ulászló királytól, hogy zalabéri birtokán a saját maga és birtokai védelmére várat építhessen.

85 Áttekintés Ha az adatok ismertetése után megpróbáljuk áttekinteni Batyk középkori történetének főbb eseményeit és fejlődésének irányait, az első és legfontosabb megállapításunk az lehet, hogy a falu nem tudott a fejlődés első lépcsőjéről továbblépni, megmaradt kis falmiak. A továbbfejlődést, a mezővárossá válást több tényező is akadályozta. Az első a letelepüléssel és a fekvéssel kapcsolatos. Amikor a honfoglalás után a magyarok kezdtek letelepedni a környéken és létrejöttek az állandó települések, Batyk nem a legelőnyösebb helyre került. A falu közvetlenül egy nagyon mocsaras, vizenyős terület mellett telepedett meg, pedig sokkal előnyösebb területet is találhattak volna maguknak (például a mai falu területét). A helyválasztást valószínűleg a falu későbbi életét meghatározó malmok indokolták. A másik tényező a birtokosokkal kapcsolatos. A terület földesura a Tűrje nemzetség, majd annak családjai nem Batykon, hanem a szomszédos Tűrj én, Szentgróton és Zalabérben hozták létre saját lakóhelyüket. Mivel Batykot felosztották a türjei prépostság, a Béry és a Szentgróti család tagjai között, igazán egyiké sem volt, így nem lehetett birtokközpont. A harmadik tényező a szomszéd települések fejlettsége. A szomszédos falvak közül Türjén templom és premontrei monostor, Zalabérben vár, templom és rév, Szentgróton vár, templom és ferences rendi monostor, Végeden (Zalavégen) templom, vásár és vám volt. Később ezek a szomszédok Véged kivételével elérték a mezővárosi rangot. Mvel a földesurak elsőrendű érdeke volt, hogy megőrizzék kiváltságaikat, Batyknak nem jutott semmilyen lehetősége a fejlődésre, a kiváltságos helyzetű települések utolérésére. Ennek oka volt az is, hogy a tulajdonosok közül mindenki a saját lakóhelyének és teljesen az ő birtokában lévő falunak az érdekeit nézte, nem óhajtott a másik féllel osztozni a kiváltságok által létrejött haszonvételeken. Azt is megállapíthatjuk azonban, hogy minden hátráltató tényező dacára mégis fenn tudott maradni Batyk, sőt még szerényebb mértékben képes volt fejlődni is. Ha összehasonlítjuk a nagyságát a környező településekkel, azt az 25