Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

Batyk fontosabb útjai

Batyk fontosabb útjai A korábbi évszázadok során a közlekedés egészen más úthálózaton folyt, mint jelenleg. Mivel nagyon sok volt a sáros, ingoványos terület, ezért utak inkább csak a magasabban fekvő területeken voltak, azonban tavasszal és ősszel valamint a nagyobb esőzések után szinte járhatatlanok voltak. A többi történeti adathoz hasonlóan a középkori utakról sem maradt fenn sok adat. A legkorábbi időszak útjairól, a tatárjárást megelőző utakról semmit sem tudunk. Az első olyan út említése, ami Batykon át vezetett, a 14. század legelejéről való. 1301. március 4-én a zalavári konvent előtt Márton türjei prépost és rendházának tagjai Zalaszegi Tamás ispán fia Pál mestertől zálogba vették annak a Nádasd patak partján fekvő Szentpéter nevű földjének egy részét.

426 A terület határainak leírásánál találkozunk a Szentgrótról Peresztegre vezető út említésével, amelyet az oklevélben néhány sorral lejjebb „Pereszteg uta" néven is neveznek. Ez az út a Zala folyó bal partján Szentgrót-Szentpéter-Batyk- Véged (Zalavég)-Szajk-Pereszteg falvakat kötötte össze. Az út kezdőpontja a kutatók szerint Sopron volt, innen Sárváron, Peresztegen, Szentgróton, Szabaron át vezetett Kanizsára.

427 Nem tudjuk, hogy hova vezetett az az út, amelynek két oldalán a falu házai álltak. Egy 1393-ban történt osztozkodás során készült oklevél leírja Batyk fekvését.

428 Eszerint a falu utcája kelet-nyugat irányú - egy déli és egy északi oldali házsorból áll - valamint egy patak osztja ketté. Ha az út irányából próbálunk meg következtetni, akkor azt mondhatjuk, hogy a falu bizonyára a Türje-Bozol közötti út két oldalán feküdt. A két szomszédos faluba mindenképpen útnak kellett vezetnie Batykról, tehát lehet, hogy éppen ez volt az. Mindemellett még másik utak is átvezettek a falu területén, de ezek nem mindig érintették a lakott területet és adatok sem szólnak róla minden esetben. Ilyen út volt az a főútvonal, ami az ország fővárosából, Buda várából vezetett Fehérvár-Veszprém-Sümeg-Vasvár-Muraszombat városokon keresztül Itália és Velence irányába.

429 Ennek az útnak Sümeg és Vasvár között lévő szakasza haladt át Batyk területén, amelynek vonala Tűrje-VégedMartonfa-Kisbér falvakon át vezetett. Ezt az olaszországi utat a középkor végén a „régi katonák útja" néven ismerték, amelynek Zalavégen átvezető szakaszára 1508. január 15-én II. Ulászló király vámszedési engedélyt adott a Sitkey családnak, mivel a Sitkeyek nagy költséggel töltést építtettek és ezzel a megye érdekeit is szolgálták.

430 Az út forgalmát mutatja egy 1515. február 10-én kelt levél is.

431 Ebben egy velencei marhakereskedő összeírta azokat a magyarországi vámokat, amelyeken keresztülhajtották a kivitt marhákat. A marhacsordát Szegedről hajtották ki Velencébe, az állatokkal Fehérvárnál tértek rá erre az útra.

432 Az évszázadokon át használt útnak a nyomai még a 149