Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

II. fejezet: Batyk középkori története - Birtokügyek a 13–14. században

A korai településeken a házak nem sorban, hanem általában szétszórva, rendszertelenül helyezkedtek el. A szomszédos és távolabbi falvak között a közlekedés földutakon folyt, amely utak követték a természet adta lehetőségeket, általában a dombtetőkön húzódtak. Esős időszakokban, a tavaszi és őszi esőzések idején szinte lehetetlen volt minden közlekedés. Mivel hidak ekkor csak ritkán léteztek, ezért a vízfolyásokon gázlókon keltek át. A középkorban a Zala folyó bal partján lévő falvaknak szinte semmi kapcsolata nem volt a másik parton lévő településekkel, esetleg csak a földbirtokos személye - mint Batyk esetében a Tűrje nemzetség - kötötte össze őket. A Zalán csak kerülőkkel, vagy a barlabáshidai liidon vagy a zalabéri Gerend nevű réven lehetett átkelni.

38 A falvak lakói nagyobb részben földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Ritkábban találhatunk arra vonatkozóan adatokat, hogy a lakosság valamilyen kézműves mesterséget űzött volna. Feltehető azonban az, hogy minden háztartásbem készítettek olyan eszközöket, amelyekre a napi munkájukhoz szükségük volt. Birtokügyek a 13-14. században Az első említések után hosszú ideig nem hallunk újra Batykról, csak a 13. század végén kerül újra elő. Ekkor, 1299-ben István alországbíró előtt a Tűrje nemzetségből származó Szentgróti és Béry családok tagjai, Szentgróti Tamás fia Fülöp mester. Tamás és Dénes fia Tamás valamint Béry Pósa fia János. Márk és Pósa mester zalai főesperes megosztoztak a nemzetségbeli birtokaikon.

39 Az oklevélből kiderül, hogy az osztozkodó felek már meghalt szülei. Béry Pósa és Szentgróti Dénes valamint Tamás fiai között korában is létrejött egy osztozkodás, amiről a türjei konvent bizonyságlevelet is kiállított. Ezt azonban a felek nem tartották be, a birtokok tekintetében pedig sok vita volt a két ág tagjai között. Március l-jén az alországbíró előtt a felek fogadott bírák segítségével megegyeztek abban, hogy a béke érdekében és a közeli rokonság miatt mindkét fél megbocsát minden ellenségeskedést és jogtalanságot, gyilkolást, javak elvitelét, rombolást és gyújtogatást. A felek a megegyezés szerint a korábbi osztozkodást megerősítették, amely szerint Béry Pósa fiainak Jánosnak, Pósa mesternek és Márknak jutott több egyéb birtok mellett Bér és Batyk is. Az oklevél elmondja azt is, hogy a korábbi osztozkodáskor Béry Pósának jutott Batykot Pósa fiainak akarata ellenére Szentgróti Fülöp fiai maguknál tartották, maguk szedték jövedelmeit, ezért kötelezik magukat arra, hogy április 8-án Batykon Tomaji László és Enyerei Herceg fia Imre királyi emberek és a veszprémi káptalan embere előtt visszaadják a birtokot minden haszonvételével együtt a Béryeknek. A megegyezés szerint birtokon élő népek bármiféle sérelem nélkül maradhassanak vagy el12