Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - A 20. század eseményei

zására a malomban lakó összes személyt ki kell hallgatni a főszolgabíró rendelete alapján.

341 A második világháború során 42 katona és polgári áldozata volt Batyknak. Rajtuk kívül 6 hadirokkantat, 34 hadigondozottat és 46 polgári gondozottat tartottak nyilván 1945-ben a faluban.

342 A fogságba hurcolt katonák egy része csak évek múlva került haza a szovjet fogoly- és munkatáborokból. A faluban folyó harcban elesett szovjet, magyar és német katonákról nem áll rendelkezésre információ. A menekültek egy része már a front előtt elment Batykról, de 1945. augusztus 11-12-én még mindig 8 menekült család, 28 személy van a két községben. Batykon lakott Kerekes Tibor és 4 tagú. Komáromi Ernő és 3 tagú, Soós Viktor és 3 tagú, özv. Tojzán Sándorné és 4 tagú családja. A jelentés szerint Batykra a deportáltak közül senki nem tért haza, Zalavégre is csak egy. Augusztus 28-ára annyi változás állt be a menekültek helyzetében, hogy özv. Tojzán Sándorné hazament a szüleihez Bajára, Komáromi Ernőné a szüleinél lakik, Kerekes Tibor és Soós Viktor pedig közös háztartást állítottak fel a többi polgári menekülttel, így az ellátásukról közösen gondoskodnak.

343 A harcok után a károk helyreállítása következett, a falubeliek igyekeztek megrongálódott házaikat, épületeiket helyreállítani, a munkát azonban jelentősen akadályozta az anyaghiány. A legnagyobb károkat elszenvedett házak tulajdonosai Németh Jánossal az élen a vármegyei alispánhoz fordultak segítségért, kérelmet adtak be a hadműveletek során megrongálódott épületek helyreállításához szükséges épületanyagok kiutalása tárgyában. 1945. július 3-án a szentgróti járás főjegyzője közli a batyki jegyzővel a hozott intézkedést, csak épületfát tud kiutalni, a többi anyagot a magánkereskedelemnél kell beszerezni, mivel nem áll rendelkezésére.

344 Hamarosan megkezdődött a tanítás, 1945. május 17-én Kosa Károly jegyző jelenti a megyei tanfelügyelőnek: Batykon a rendes tantermek egyikében megkezdődött a tanítás, a másik tanterem gránátbelövés miatt (az egyik sarkot érte találat) használhatatlan. Az iskolában a két rendes tanerő Kiss László és neje Simon Rozália tanít. A korábban ide beosztott menekült tanerő, Veress Erzsébet tanítónő visszament Kábára. Az iskola felszereléséből kevés van, mert a háborús események miatt tönkrementek.

345 Az utakat is meg kellett tisztítani a sok elhagyott jármű roncsaitól. 1945. május l-jén a jegyző jelentette, hogy „községeimben csupán a kilőtt vagy felgyújtott harckocsik, páncélkocsik és autók maradványai állnak Ezek idő szerint is ott hevernek, ahol azokat a találat érte. Alkatrészeiket a lakosság leszerelte és elhordta s csak a nagyobb alkatrészek feküsznek még mindig a szabadban. ... A széthordott alkatrészek visszaadására a lakosságot dobszóval figyelmeztettük, de eredménytelenül, így a rendőrség fogja házkutatás út120